Románia a szénhidrogén-kincs közös hasznosítása mellett érvel, Ukrajna viszont ebbe nem akar belemenni. A Duna-deltától 45 kilométernyire fekvő, 17 hektáros, saját vízforrással nem rendelkező szigetet ugyanis a második világháborút lezáró békeszerződés elvette Romániától, és a Szovjetuniónak adta, amit akkor Románia elfogadott.

Bukarest az elmúlt két évtizedben azt hangoztatta, hogy a kommunizmus idején ki volt szolgáltatva Moszkvának, a döntés viszont ellentmondott a nemzetközi jogi elveknek, így a szigetet Ukrajna is jogtalanul kapta meg a Szovjetunió széthullásak után.

Kijev álláspontja ellenben az, hogy a sziget lakott, ami a nemzetközi jog szerint megadja az ukránoknak a jogot a kontinentális talapzathoz, Ukrajna tehát jogosult az ott fellelhetõ szénhidrogén-kincs hasznosítására.

Románia a sziget lakatlanságát igyekszik bizonyítani, mert az ilyen szigetekhez a nemzetközi jog nem rendel hozzá kontinentális talapzatot. Ez esetben pedig a távolság és az arányosság elve lépne érvénybe, ami a sziget körüli vizek elosztását vagy közös használatát eredményezné.

Miután a két fél ez ügyben éveken át nem jutott egyezségre, a román kormány a vitát 2004 szeptemberében a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte. A per az idén lezajlott, a hágai bíróknak legkésõbb jövő tavaszig kellene dönteniük.

Ukrajna azonban sem a per előtt, sem a per alatt nem tartózkodott az egyoldalú lépésektől. Így 2004 májusában a kijevi kormány 32 millió dollárt fektetett be a Kígyó-szigetek kommunikációs és gazdasági infrastruktúrájának fejlesztésébe. A fejlesztés elsősorban annak bizonyításául szolgálta, hogy a sziget lakott terület, nem pedig lakatlan tengeri szikla.

Tavaly Ukrajna települést is létrehozott a szigeten, a napokban pedig a kijevi kormány jóváhagyta az „Akhilleusz különleges gazdasági térség” elnevezésű törvénytervezetet, amelynek értelmében Ukrajna 30 évre adóparadicsommá változtatná a Kígyók szigetét. A terv szerint Kijev negyedmillió eurót a turizmus, fél-fél millió eurót a halászat, a feldolgozóipar, a kommunikációs ágazat, illetve egymillió eurót a szállítás felfuttatására költene, s a szigeten az első tíz évben 70 munkahelyet teremtene.

Sem a terv, sem annak elnevezése nem vált Bukarest kedvére való. Pedig az Achilles név nem tetszene szokatlannak a szigeten, Kr. e. VI. században ugyanis a görögök templomot építettek itt Akhilleusz tiszteletére. A sziget – mint minden a Balkánon – csak később került a történelem sűrűjébe: 1788-ig török uralom alá került, az orosz-török háború után Oroszországé lett, majd a krími háború után jutott ismét Törökország fennhatósága alá.

Románia 1879-ben vette birtokába a Kígyók szigetét. Ma pedig attól tart, hogy a világméretű gazdasági és energiaválság közepette, számára az ukrán terv valóságos Achilles-sarokká válhat.

(KOLOZSVÁR)