Szabadon engedték Roman Polanskit
Az igazságügyi miniszter azzal indokolta az amerikai kérés elutasítását: illetékeseik nem beszélhettek az ügyésszel annak megállapítására: a direktor 1977-es megrontási ügyét tárgyaló bíró valóban biztosította-e Polanskit arról, hogy büntetését letöltöttnek tekintheti - pár hetes - pszichiátriai kivizsgálásával. Ebben az esetben ugyanis berni megítélés szerint a kiadatási kérelem alapjai is semmisek.
A washingtoni igazságügyi tárca hétfőn elzárkózott attól, hogy kommentálja a svájciak döntését. Egyelőre bizonytalan, hogyan érinti ez a kétoldalú kapcsolatokat; korábban az ementáli sajt elnevezése és koppintása, a holokausztúlélők kárpótlása vagy az amerikai adóelkerülőknek nyújtott svájci bankmenedék is keltett már feszültséget.
– Le a kalappal a svájci igazságszolgáltatás előtt: jogértelmezésük igen korrekt volt - nyilatkozta Georges Kiejman, a lengyel születésű francia művész ügyvédje. A Vámpírok bálja és Kínai negyed rendezője 1978-ban menekült el az Egyesült Államokból, miután bűnösnek vallotta magát egy 13 éves lány megrontásában. Az eset az előző évben, Jack Nicholson házában történt. A Franciaországban élő Polanski, okkal tartva a letartóztatástól, azóta sem tért vissza Amerikába, így Oscar-díját sem vehette át. Nemrég az ügyet felmelegítették: Marina Zenovich dokumentumfilmjére, a Roman Polanski - Körözött és Kívánatosra alapozva a művész ügyvédei az eljárás megszüntetését kérték.
A film felfedte: a megrontási ügyet tárgyaló, ma már nem élő bíró folyamatosan egy kerületi ügyészhelyettes kottájából dolgozott, megsértve ezzel a Polanskival kötött vádalkut is. Ezt utóbbi maga mondja el a kamerák előtt. A Los Angeles-i igazságszolgáltatás azt szabta a felülvizsgálat előfeltételéül, hogy Polanski adja fel magát a hatóságoknak. Később, váratlan fordulattal a rendező mellé állt az egykori áldozat, Samantha Geimer is, aki szintén kérte az eljárás megszüntetését. Az asszony úgy vélte: a bíróság őt is megalázó helyzetbe hozta azzal, hogy a szexuális részletekbe menően megszellőztette a megrontás - szigorúan 18 éven felülieknek való - mikéntjét, amelyet Polanski annak idején a vádalku keretében el is ismert. Geimer szerint ezzel a hatóságok célja az volt, hogy eltereljék a figyelmet a velük szemben megfogalmazott vádakról.
Párizsban, ahol Polanski élő legenda, akit a franciák nem adtak ki Amerikának, a kultuszminiszter megdöbbenését fejezte ki a történtek nyomán. - Mélyen sajnálom, hogy újabb megpróbáltatás vár valakire, aki annyi ilyet megélt már - mondta akkor a krakkói gettó túlélőjére utalva Frédéric Mitterrand, az egykori államfő unokaöccse. Az óceán túloldalán ellenben a közhangulat Polanski-ellenes volt. A kiadatási üggyel a New York Times és a Washington Post is vezércikkben foglalkozott, mégpedig egyaránt elítélve a művész európai pártfogói által hangoztatott érveket, miszerint megbűnhődött már. – Az ügy arról szól, hogy egy felnőtt kihasznált egy gyereket. Polanski úr bűnösnek vallotta magát ebben, és elszámolással tartozik – írta a liberális világlap. – Ugyanúgy kezelném az esetét, mint bárki másét - mondta Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója arra a kérdésre, hogy kegyelmet adna-e. – Nem számít, hogy valaki nagy mozisztár, rendező vagy producer-e. Polanski nagyon is tiszteletre méltó személy, magam is csodálója vagyok a műveinek – nyilatkozta a szintén a mozivásznon ismertté lett egykori Terminátor, de hozzátéve: ki kell vizsgálni az üggyel kapcsolatos egykori bírói visszaélésre vonatkozó vádat is.