Az év elején még elképzelhetetlen volt, ma valóság: a szerb demokraták kibékültek a szocialistákkal. A hét végén Borisz Tadics állam- és pártelnök a Demokrata Párt (DS) és Ivica Dacsics, Szerbia Szocialista Pártjának (SPS) vezetője aláírásával hitelesítette az erről szóló közös nyilatkozatot, és baráti parolával megerősítette, hogy ezentúl együttes erővel küzdenek az új Szerbiáért.

A béke nem okozott meglepetést, hiszen a most kormányzó Cvetkovics-kabinet a legutóbbi, előrehozott választások után a mérleg nyelvét játszó, valaha Szlobodan Milosevics vezette szocialista és nyugdíjas koalícióval kötött megállapodásnak köszönhette létét. Ellenzéki berkekben az esemény nem keltett lelkesedést. A hatalomból kibukottak átlátszó propagandának és siralmas parádézásnak nevezték, és a sírjában forgó Zoran Djindjicset volt kormányfőt sajnálták. A szerb kormánykoalíciót vezető demokraták szövetségesei nem is csatlakoznak a DS és az SPS megbékélési megállapodásához. Zoran Zivkovics – aki a meggyilkolt Zoran Djindjics örökébe lépett mint demokrata párti kormányfő – értelmetlen és erkölcsileg érzéketlen lépésnek nevezte Tadics részéről a nyilatkozat elfogadását. Bírálta az elvi kézfogót Csedomir Jovanovics, a Demokrata Pártból régen kivált liberálisok elnöke is, aki színházról beszélt, amelyből nem kér. Egyértelmű, hogy a két párt már jóval a nyilatkozat előtt megbékélt egymással, akkor, amikor megállapodtak a hatalom felosztásáról - utalt vissza a májusi parlamenti és helyhatósági választást követő kormányalakításra, s a belgrádi önkormányzatok országos jelentőségűvé váló létrejöttére. Pásztor Bálint, a kormánykoalíciót kívülről támogató Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti frakcióvezetője szerint a VMSZ az SPS-szel kapcsolatban sem kollektív emlékezetvesztésre, sem kollektív megbocsátásra nem hajlandó.

Elemzők szerint a kibékülés megszilárdíthatja a reform-irányultságú kormányt, és határozottabbá teheti Szerbia lépteit Európa felé. Azt viszont az egyezség egyik résztvevője sem engedheti meg, hogy a múltra ilyen könnyedén fátylat borítsanak. , A szocialisták túl sok véres háborút robbantottak ki ehhez, és nemcsak másoknak, de saját népüknek is mérhetetlen szenvedéseket okoztak. Az SPS-ben egyelőre nemigen van hajlandóság, hogy magába szálljon; Dacsicsnak, aki az egyik legfontosabb bizalmi ember volt a 2000-ben megbukott rezsimben, mostanáig csak annyit sikerült kipréselni magából, hogy a múltban a szocialisták is követtek el hibákat.

S míg az egyik oldalon a béke van napirenden, a másikon másról sem beszélnek, mint csalásról, aljasságról, hitszegésről. A közelmúltban kettészakadt radikálisok között késhegyre megy az ellenségeskedés a parlament nyilvánossága előtt, ahol az európai felzárkózáshoz szükséges törvények tárgyalása helyett hetek óta arról folyik a szó, hogy ki kivel csalta férjét/feleségét, ki mit tulajdonított el. A Vojiszlav Seselj csetnik vajdától elpártolt Tomiszlav Nikolics egyelőre higgadtabbnak látszik, s csendben a párt nagyobbik felét magához édesgette. A „pártütő” persze nem sokkal jobb a hágai börtönben ülő egykori barátjánál, de legalábbis szavakban Európa-párti. Kérdés, hogy esetleges kormányra kerülése esetén lehet-e belőle szerb Ivo Sanader.

Gyászolók Zoran Djindjics sírjánál a gyilkosság ötödik évfordulóján