Kiegyezés a szankciók árnyékában
A tárgyalások nemzetközi nyomásra gyakorlatilag azóta tartanak, mióta februárban - véres zavargásokká fajult tüntetéssorozat nyomán - a főváros, Antananarivo ellenzéki polgármestere, Andry Rajoelina kiebrudalta a hatalomból az addigi elnököt, Marc Ravalomananát. A Dél-afrikai Köztársaságba menekült, s azóta is ott élő volt államfő azonban nem nyugodott bele a vereségbe, s a távolból igyekszik előkészíteni visszatérését.
Noha a halálos áldozatokkal, sérültek százaival járó utcai csetepaték elültek, erős túlzás lenne azt állítani, hogy nyugalom költözött az Afrika keleti partjai előtt fekvő szigetországba. A hadsereg egy részének támogatásával hatalomra jutott Rajoelina-rezsimet a fekete kontinens államai nem ismerték el, s a nemzetközi nyomásra a kezdettől fogva demokratikus rendezést ígérő expolgármester hajlandó volt a tárgyalásokra.
A hosszú puhatolózást követő, az Afrikai Unió, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és a Frankofón Országok Nemzetközi Szervezete (OIF) közvetítésével zajló egyeztetések augusztus 9-én hozták meg első eredményüket. A mozambiki fővárosban összegyűlt a négy legjelentősebb malgas politikai szervezet vezetése (élükön Rajoelina mellett az ország három korábbi elnöke, azaz Ravalomanana, Didier Ratsiraka és Albert Zafy) elfogadta, hogy a jövő évre tervezett választásokig az ország élén ideiglenes elnökként továbbra is Andry Rajoelina álljon.
Elvi megállapodás született arról is - bár az erről szóló dokumentumokat még nem írták alá - hogy az alelnöki posztot Emmanuel Rakotovahiny - aki Zafy elnöksége alatt kormányfő is volt - töltheti be. Nagyvonalakban megegyeztek a miniszteri posztok elosztásáról is a négy szervezet között. A legfontosabb kérdés, a kormányfő személye, azonban akkor még nyitva maradt. Rajoelina ugyanis ragaszkodott Monja Roidefóhoz, aki a puccs februári győzelme óta látta el a kancellári feladatokat.
A politikai rendezést sürgető közvetítő „konzorcium", élén a Jean Pinggel, az AU soros elnökével szankciókkal fenyegette meg a szigetország vezetőit, ha rövid időn belül nem egyeznek meg az átmeneti kormány vezetéséről. A fokozódó nemzetközi nyomás ezúttal eredménnyel járt, október 6-án Antananarivóban konszenzus született arról, hogy a kormányfői széket ideiglenesen a Ratsiraka híveként ismert Eugène Mangalaza foglalhatja el, míg a három miniszterelnök-helyettest Rajoelina, Ravalomanana illetve Zafy jelölheti ki.
„Noha számunkra visszalépés a hatalom egy részének elvesztése, átadása Ravalomanana híveinek, de a népnek már kezdett elege lenni a zűrzavarból, az a helyzet nem tarthatott örökké" - kommentálta a hírt a Le Monde johannesburgi tudósítójának Désiré Ramakavelo tábornok, Rajoelina közeli munkatársa. Az ideiglenes elnök pedig kijelentette, minden erejével azon lesz, hogy az ország a függetlenség kikiáltásának 50. évfordulóját (2010. június 26.) már egy posztján „véglegesített" elnök vezetésével ünnepelje. Rajoelina ennek jegyében azt is megígérte, hamarosan hivatalosan kinevezi az új kormányfőt.
A mostani megegyezés azonban csak kiindulópont. A nyugodt átmenethez arra is szükség lenne, hogy a leendő kormány tagjai egy irányba próbálják tolni az ország szekerét, csakhogy ennek valószínűségéről erősen megoszlanak a vélemények. Nem a megbékélés irányába mutat az sem, hogy Ravalomanana továbbra is élesen ellenzi, hogy a jövőre a puccsista Rajoelina is ringbe szállhasson az elnöki székért.
