Kiegyenlített Garzón a talárosokkal szemben
Garzónt a jobboldali Tiszta Kezek nevű szervezet jelentette fel, amiért 2008-ban vizsgálódni kezdett a francoizmus alatt eltűnt személyek ügyében. Ezzel egy lezárt fejezetet akart újranyitni, és a spanyol társadalom sebeit feltépni – állították a feljelentésben, és hivatkoztak a korszakot lezáró 1977-es amnesztiatörvényre.
A Legfelsőbb Bíróság hat bírája szerint a vizsgálóbíró mindössze egy hibát követett el: a francoizmus és a polgárháború áldozatainak ügyét emberiség elleni bűncselekménynek minősítette, és emiatt azzal érvelt, hogy azok nem évülnek el. Ez a hiba azonban nem jelenti azt, hogy hivatali kötelességét megszegte volna. A bíróság hozzátette, hogy Spanyolországban – Argentínával ellentétben – csak akkor lehet nyomozást indítani, ha az egy létező személy ellen irányul, márpedig a polgárháború idején Franco kormányában szolgáló miniszterek közül ma már mindenki halott. Ez tehát a történészek és nem a bírák ügye, a kettőt nem szabad összekeverni – érveltek az El País szerint a bíróság tagjai. Azt ugyanakkor elismerték, hogy "az egyik és másik tábor halottai" között volt egyfajta egyenlőtlenség: voltak, akiknek a szenvedését elismerték, és voltak, akikét nem: Garzón ezen az igazságtalanságon próbált enyhíteni.
Az 1977-es amnesztiatörvény a társadalmi megbékélést szolgálta, nem a diktátor felmentését – állapítja meg az indoklás (Franco ekkor már halott volt). Amennyiben valaki mégis meghaladottnak véli az amnesztiatörvényt, annak módosítása a parlament feladata, és nem a bíráké. Az ENSZ emberjogi szervezete viszont jelezte: Spanyolországnak felül kell vizsgálnia az 1977-es amnesztiatörvényt, mert nincs összhangban a nemzetközi normákkal. Az 1936 és 1975 közti időszakban emberiség elleni bűnöket követtek el, és ezek nem évülnek el.
Baltasar Garzón karrierje szempontjából a mostani felmentés vajmi keveset ér: a Gürtel nevű, a kormányzó Néppárt politikusait is érintő korrupciós ügyben bizonyítottnak találták, hogy túllépte hatáskörét, amikor a gyanúsítottak és ügyvédeik telefonbeszélgetéseit lehallgatta. Ezért 11 évre felfüggesztették, ami gyakorlatilag egyet jelenthet az 56 éves vizsgálóbíró karrierje végével. A harmadik, erkölcsileg is igen kínos ügy viszont elévült: azzal is megvádolták, hogy különféle bankoktól anyagi támogatást fogadott el, amikor New Yorkban tartózkodott 2005-ben, ám feletteseinek ezt nem jelezte, amikor az adott pénzintézetek vezetőinek viselt dolgait kellett kivizsgálnia.
