Wiener Blut, azaz bécsi vér – állítja magáról az 1969-ben az osztrák fővárosban született Strache, aki e címmel a 2010-es bécsi tartományi-önkormányzati választások előtt rapszámot készített, s azzal diszkókban is turnézott. – Ugyan nem bír olyan intellektuális képességekkel, mint elődje, a néhai Jörg Haider, de rendkívül tanulékony politikus. Sokáig tévesen alábecsülték. Tökéletesen megvalósítja az FPÖ stratégája, Herbert Kickl tanácsait, s minden helyzethez képes rugalmasan alkalmazkodni – mondta lapunknak Peter Plaikner bécsi politikai elemző.

Kickl fejéből pattantak ki az olyan szlogenek, mint „Bécsből nem lesz Isztambul!”, meg „Müezzin helyett Pummerin!” (a név a Stephansdom régi harangjára utal, amit 1711-ben a császárvárost ostromló török sereg hátrahagyott ágyúiból öntöttek). Kickl ötlete volt, hogy a Strache vigye balra az FPÖ szociálpolitikáját. Vagyis a szociáldemokratákban csalódott, a globalizációtól és a bevándorlástól félő, frusztrált munkáskispolgári miliőben keressen új támogatókat, miután a polgári rétegek protesztválasztói, a szocdemek és a néppártiak nagykoalíciójával elégedetlenek körében szalonképes lett – tette hozzá Andreas Unterberger, a Die Presse és a Wiener Zeitung egykori főszerkesztőjéből lett politikai blogger.

Strache egy sajtóértekezleten. Báránybőrbe bújt farkas Leonhard Foeger / Reuters

Az apa nélkül, részben internátusban nevelkedett Strache kikéri magának, ha idegengyűlölőnek nevezik. Hazafelfogásába a rendesen dolgozó, a fejkendőt elutasító, az integrációra hajlandó muszlimok is beleférnek. Aki nem teljesíti e feltételeket, azokat egyből kiutasítaná vagy megvonna tőlük minden szociális támogatást. – Ha kell, képes a jobboldali-populista hangvételen módosítani. Az Ausztriát az elmúlt hónapokban polarizáló menekültvitában is figyelt a szóhasználatra: menekültek helyett menedékkérőket emlegetett – idézte fel Plaikner.

Bár Haiderrel még annak életében szakított, az FPÖ egykori legendás elnökét, Karintia tartományfőnökét nevelőapának tekintette. Hasonló pótapát látott a német-nacionalista (az osztrákokat németeknek tartó), Dél-Tirol visszaszerzését zászlajára tűző Norbert Burgerben: rajta keresztül jutott el olyan táborokba, ahol neonáci fiatalokkal a katonáskodást, így a fegyverforgatást is gyakorolták. Mindezt az elvált, a női dekoltázsokra szívesen autogramot osztogató Strache ma már fiatalkori hülyéskedésnek tudja be, viszont a német-nacionalista Vandalia legényegylet büszke tagja.

– Báránybőrbe bújt farkas, akiről kiderül, hogy kicsoda, de ez egyre kevesebbeket zavar vagy taszít – mondja Strachéról Plaikner, aki szerint a 2018-ban esedékes osztrák parlamenti választás lehet az FPÖ támogatottságát fokozatosan növelő pártvezető nagy, vagy éppen utolsó esélye. A menekültválság felszínre hozta az osztrák társadalom mély megosztottságát: egyik oldalon a migránsokkal szimpatizálókkal, a másikon az elutasítókkal, s ezek egyre agresszívebben esnek egymásnak. Közben fogy és hallgat a közép, Strache pedig azt teszi, amihez a legjobban ért. Kiszolgálja a félelmeket. Bár a „vörös Bécset” egyelőre nem sikerült bevennie, mégis úgy tűnik: több tust visz be, mint ahány találatot kap.