Azért választottam őt, mert még mindig egyfajta nyílt idegvégződésként van jelen az izraeli társdalomban – magyarázta Noam Braslavsky, hogy miért Izrael volt miniszterelnökének nyitott szemmel ágyban fekvő alakját választotta életnagyságú szobra tárgyául. Ez nem csak egy szobor, hanem egy installáció, amely érzelmi állásfoglalásra készteti a nézőjét – fűzte hozzá a művész, és ami azt illeti ebben igaza is lett. Tel-Avivban kiállított szobrának ugyanis sikerült azonnal éles bírálatokat kiváltania.

Saron tábornokként és politikusként is radikális döntéseket hozott

Ra'anan Gissin, Sharon közeli barátja és tanácsadója leszögezte, nem így akar emlékezni arra politikusra egykor még a Bulldózer néven emlegettek szerte a Közel-Keleten. Bár kétségkívül nagyon élethűen tükrözi mostani állapotát, köze nincs ahhoz, amilyen Sharon, életében volt. Született vezetőként, a tettek embereként mindig valami újon törte a fejét, akár jó, akár rossz sült ki belőle. Személy szerint ezért is problematikus számomra ez a műalkotás – mondta Gissin.

Saron, akinek a nevét hosszú idő óta divat becsmérelni az arab világban megalapítása, 1948 óta volt az izraeli hadsereg vezetője. 1977 és 1992 között több miniszteri posztot is betöltött a Likud színeiben. Egy izraeli kormányzati bizottság közvetett felelősségét állapította meg abban a mészárlásban, amelyet libanoni milíciák hajtott végre palesztinokon az 1982-es háború alatt – háborús bűnök vádjával majdnem törvény elé is állították. 2001-ben a Likud színeiben avanzsált miniszterelnökké. Bár éveken át kiállt a ciszjordániai és gázai  telepbővítések mellett, egy meglepő pálfordulást téve ő volt az, aki egyoldalú izraeli kivonulást hirdetett Gázából. Emiatt a Likudban több bírálat is érte, amíg 2005 novemberében át nem ült a Kadimába. Saron 2006 januárjában szenvedett súlyos szélütés, azóta mesterséges kómában tartják. Ebből többször is próbálták már újra felébreszteni, e kísérletek azonban nem jártak sikerrel.