Kiadják Magyarországnak Zentai Károlyt
Zentai családja felháborodott a döntésen. A 88 éves perth-i lakos fia, Ernie Steiner úgy fogalmazott, “sokkos állapotban van”, és kitartott amellett, hogy Zentai ártatlan. A magyar hatóságoknak két hónapjuk van arra, hogy intézkedjenek Zentai Magyarországra szállításáról, de a vádlott még mindig megtámadhatja ezt, és várhatóan újabb kérvényekkel próbálja késleltetni tényleges megjelenését a magyar igazságszolgáltatás előtt.
Az ausztrál sajtó által csak “perthi nyugdíjasként” emlegetett Zentai katonatársaival együtt Budapesten megkínzott és meggyilkolt egy 18 éves zsidó fiatalembert, Balázs Pétert. A magyar állam még 2005-ben kérte Zentai kiadatását, ám ő a legfelsőbb bíróságig is elment, azt állítva: a perthi bíróságnak nincs joga ítélkezni a kiadatási perben. Ernie Steiner, Zentai fia ismét hangsúlyozta apja ártatlanságát, és azt állítja: az idős férfi egészségi állapota miatt nem élné túl az utazást Magyarországra. Steiner azt állítja: Zentai nem számíthatna igazságos tárgyalásra Budapesten, mivel a magyar katonai törvényszékek a második világháborús szovjet hadbíróságokból erednek, és mert azokban csak bírók ítélkeznek, nem pedig esküdtszék.
Zentait október 22-e óta kiadatási őrizetben tartják a perthi Hakea börtönben.
Amennyiben a Zentai kiadatásáról szóló döntés véglegessé válik, az ORFK Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ Interpol Magyar Nemzeti Iroda megteszi a szükséges intézkedéseket. Vagyis: magyar rendőröket küldenek Ausztráliába, akik a férfit majd Budapestre szállítják. Ám erről még korai beszélni, mert Zentai az ausztrál belügyminiszter határozatát az ottani bíróság előtt még megtámadhatja. Höltz Lipót, az igazságügyi és rendészeti minisztérium főosztályvezetője kérdésünkre elmondta: ha a kiadatást esetleg megtagadnák, a magyar igazságügyi szervek csak annyit tehetnének, hogy a nemzetközi elfogatóparancsot hatályban tartják. Ennek alapján pedig a körözött férfit azonnal elfognák, ha elhagyná Ausztráliát.
A nyomozást Magyarországon Zentai ellen az általános szabályok szerint folytatnák le. Vagyis: amikor a kiadatását követően Budapestre érkezik, az ügyében eljáró – az elfogatóparancs kibocsátását több mint négy esztendeje kezdeményező – Budapesti Katonai Ügyészség döntene arról, hogy kéri-e a gyanúsított előzetes letartóztatását vagy más, a személyes szabadságot korlátozó intézkedést. Erről a végsó szót a bíróság mondja majd ki.
Az eljárást egyszerűsíti, hogy a bűncselekmény elkövetését valószínűsítő bizonyítékok zömében rendelkezésre állnak, hiszen enélkül a kiadatási kérelmet sem lehetett volna megalapozni. Azt azonban, hogy Zentai – két katonatársával együtt – 1944-ben valóban közreműködött egy zsidó fiatalember halálra kínzásában, csak az 1946-47-es népbírósági eljárás iratai alapján lehet igazolni, mert az esetnek már nincs élő szemtanúja. Ám Zentai felelősségét több, egymástól független vallomás támasztja alá, bár az ügyben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt két másik katona – Máder Béla és Nagy Lajos – közül csak Nagy vallott ellene.
A rendelkezésre álló adatok alapján az ügyészség akár néhány hét alatt beterjeszthetné a vádiratot, ám az eljárás során a gyanúsított is tehet mindenféle indítványt. Ezért nehezen jósolható meg, hogy egy ilyen – ma már igencsak szokatlan – pert mennyi idő alatt lehetne lezárni.
