Várady Tibor szerint méltányos és reális törekvés lehet Szerbia számára, hogy valódi területi és kulturális autonómiát biztosítson a szerb többségű területeken, intézményi garanciákkal, hasonlóan az Ahtisaari-terv elképzeléseihez.

Elsőre meglepőnek tűnik, hogy a Szlobodan Milosevics szóvivőjeként ismertté vált Dacsics és Szocialista Pártja (SPS), valamint a radikálisból mérsékelt nacionalistává transzformálódott Tomiszlav Nikolics államfő mögött álló Szerb Haladó Párt (SNS) tudott végül szembenézni Koszovó elvesztésének tényével, és nem az országot tíz éven át irányító nyugatorientált demokrata platform. – Dacsicséknak sokkal kevésbé kell tartani a nacionalisták kritikájától, mint az előző kormánynak – ad magyarázatot a helyzetre Várady. A hágai Nemzetközi Bíróságon (ICJ) korábban Szerbia jogi képviseletét is ellátó nemzetközi hírű jogász szerint bölcsebb lett volna Koszovó elvesztésével korábban őszintén szembenézni, már a demokraták alatt is. – Ebből nem következett volna, hogy ezt a tényt igazságosnak kellett volna vallani – mondta a CEU professzora, utalva arra, hogy Magyarországtól sem várja el senki, hogy igazságos döntésként tekintsen Trianonra. – De az mégiscsak része kell, hogy legyen a reálpolitikának, hogy a határon túli magyarság helyzetét nem határmódosítással, hanem messzemenő kisebbségi jogokkal kell rendezni. Szerbiától sem lehet elvárni, hogy dicsérje Koszovó elválását, de elfogadtatni a tényt el kell, és ebben tényleg fontos lépést tett Dacsics – húzta alá a 74 éves jogász.

A Harvardon végzett szakember szerint nemzetközi jogi szempontból ugyan vitatható Koszovó elszakadása, és az sem mondható bizonyossággal, hogy az új állam megjelenése stabilitást hoz a térségben, de demagógia volna azt állítani, hogy Koszovó példája katalizátora volna a Nyugat-Európában is felbukkanó szeparatista célkitűzéseknek. – A skót vagy a katalán törekvés helyi érvrendszerből táplálkozik, Koszovó ebben nem hiszem, hogy érdemi szerepet játszhat – vélte Várady.

A vajdasági születésű nemzetközi jogász szerint a szembenézés nemcsak Koszovó kapcsán, de a jugoszláv háború bűncselekményeit illetően is előrehaladt Szerbiában. Ebben komoly szerepet játszott a balkáni háborús bűnökkel foglalkozó hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) húszéves működése. – A bűnök teljes tagadása egészen szűk körbe szorult vissza, míg korábban ez volt a jellemző. Ma már nem vitatja komolyan senki a srebrenicai vérengzést, legfeljebb az áldozatok számában vannak kisebb eltérések. Hasonlóan haladt a szembenézés Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban is, ahol már szintén kevesen hiszik, hogy azon az oldalon nem történtek bűncselekmények szerb civilekkel szemben.

Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult az ICTY, amely képes konkrét személyeket felelősségre vonni – jegyezte meg a szakember. Várady visszautasította, hogy a testület politikai alapon értékelt volna, bár elismerte: lehettek hibás ítéletek vagy politikai hatást sugalló döntések is. Ilyennek tartja, hogy Milosevics ellen az ICTY a Koszovóban elkövetett bűncselekmények vádját fogalmazta meg először, noha a Boszniában végrehajtott akciók több áldozatot követeltek, a horvátországi esetek pedig könnyebben bizonyíthatók voltak, miután hosszabb idő állt rendelkezésre a bizonyítékok egybegyűjtéséhez. – Túl sokáig tartotta az EU és az Egyesült Államok tárgyalópartnernek Milosevicset, szerintem tévesen ítélve meg, hogy az ellenzékben nincs számottevő erő – magyarázta Várady a kivárást. Szokatlannak tartotta a korábban 27 évre elítélt horvát Ante Gotovina későbbi felmentését is, azon az alapon, hogy a testület úgy jutott el a felmentésről szóló döntésre, hogy nem vitatta az előző ítélethez vezető tények – a horvát fegyveresek civilekkel szembeni jogtalanságainak – valódiságát. Az ICTY működési zavarával magyarázza azt is, hogy a radikális szerb Vojiszlav Seselj már tizedik éve vár Hágában ítéletére.