Kezd nagy botrány lenni a fogolyszabadításból
Az első pillantásra sikernek tűnő akció miatt először azért támadt vita a republikánusok és Barack Obama elnök demokrata adminisztrációja között, mert a Fehér Ház elfelejtett szólni róla a kongresszusnak, amit a vonatkozó törvények értelmében 30 nappal azelőtt meg kellett volna tennie, hogy a fogolycserére sort kerítettek volna. Bár ezt még el lehetett intézni azzal, hogy Bergdahl élete közvetlen veszélybe került, ezért döntöttek a kiszabadítása és öt, az Egyesült Államok számára egyértelmű nemzetbiztonsági veszélyt jelentő tálib elengedése mellett, arra viszont egyelőre nincs magyarázat, hogy a Fehér Háznak miért kellett hazudnia az őrmester szabadulásához vezető tárgyalásokról. Az Obama-adminisztráció képviselői azt állítják, hogy nem ültek egy asztalhoz az iszlamista szélsőségesekkel, amiről a Daily Beast jóvoltából kiderült, hogy nem igaz, Bergdahl miatt Hillary Clinton volt külügyminiszter többször is elutazott Dohába vagy Münchenbe tárgyalni. Ezekről a 2011-2012-es tárgyalásokról a Fehér Ház mélyen hallgatott, Clinton pedig most nem hajlandó kiállni Obama mellett az ügyben. Egy névtelenséget kérő magas rangú demokrata politikus a Daily Beastnek azt mondta, Clinton azért nem szólal meg, mert a maga részéről nem értett egyet a szabadítási akcióval úgy, ahogy végül az őt követő emberek a State Departmentben csinálták.
Amikor ugyanis még Clinton irányította a tárgyalásokat – írja a Díaily Beast –, még szó sem volt arról, hogy a Bergdahlért Guantánamóról elengedett tálibok Katarba, majd Afganisztánba mehetnek. Ez most így van, és borítékolhatóan azt jelenti, hogy újra az öt iszlamista szélsőséges – köztük a tálib rezsim utolsó belügyminiszterével és egy népirtással is vádolható védelmi miniszterhelyettessel – újra harcba száll az Egyesült Államok ellen. Clinton ehhez képest szigorú feltételeket szabott a guantánamói tálibok elengedéséhez. Garanciákat kért, hogy az iszlamista szélsőségesek soha ne foghassanak fegyvert, a fogolycserét pedig nem egyszeri megállapodásként képzelte el, hanem szerette volna, ha egy átfogó békeszerződés része lesz. Egy fehér házi, külügyminisztériumi és a pentagonbeli tisztségviselőkből álló küldöttség élén Clinton hónapokon át hónapokon át alkudozott erről, a sikerrel kecsegtető kezdeti puhatolózás után a tárgyalások azonban kudarcba fulladtak.
A már közhelyszerűen rebesgetett gyanú szerint Clinton két év múlva demokrata elnökjelölt akar lenni. Ha egyáltalán lenne ellenfele, az ezért folyó belső megméretést simán megnyerné, de nyilvánvaló, hogy a háta közepére se kell a most kitörni készülő botrány.
Azt egyébként Obama sem tagadja, hogy a Bergdahlért elengedett tálibok nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek az Egyesült Államok számára – James Clapper nemzeti hírszerzési igazgató emiatt állítólag nyíltan ellenezte is a fogolycserét –, a republikánus kritikákkal és aggályokkal ellentétben viszont szerinte ez nem számít. „A körülményektől függetlenül – derüljön ki akármi ezekről a körülményekről –, hazahozunk egy amerikai katonát, aki nemrég még fogoly volt. Itt vége a történetnek. Pont " – fogalmazott az amerikai elnök, amikor európai körútja első állomásán, Varsóban szerdán az ügyről kérdezték. A demokrata hátország eközben többek között azzal vág vissza a republikánusoknak, hogy nem ártana egy kicsit következeteseknek lenniük. Most kígyót-békát szórnak Obama fejére, pedig korábban még ők voltak azok, akik éles hangon kérték számon, hogy miért nem tesz meg mindent a Fehér Ház Bergdahl kiszabadításáért.
Az őrmesterre az Egyesült Államokban egyébként törvényi felelősségre vonás vár, kiderült ugyanis, hogy az iszlamista szélsőségesek – eredetileg a Hakkani-hálózat egyik egysége – azután kapták el, hogy egy búcsúlevelet hátrahagyva 2009. június 30-án dezertált az alakulatától az afganisztáni Paktika tartományban. Ez már csak azért is kínos, mert az amerikait kétszer léptették elő az öt év alatt, amíg a tálibok vendégszeretetét kellett élveznie.
