Ketyeg a tálib ópiumbomba
Arany életre készülhetnek mostanában az afganisztáni tálibok. Nem csak azért, mert a NATO-misszó fenyegető kudarca miatt a nagyhatalmak egyre-másra hangoztatják párbeszédkészségüket, s szinte már alig férnek el az esetleges jövőbeli tárgyalóasztalnál. Ha az ENSZ Kábítószer-ellenőrző és Bűnmegelőző Irodája (UNODC) helytálló számításokat végzett, a tálibok potom 3,2 milliárd dollár értékű kábítószeren ülnek. A szervezet szerint ennyit ér ugyanis az a mintegy nyolcezer tonnányi ópium, amely szőrén-szálán eltűnt Afganisztán és a világpiac között az elmúlt három évben – rejtély, hogy hova.
Az UNODC egyszerű piaci logikával becsülte fel a hiányzó mennyiséget. A világ ópiumszükséglete hozzávetőlegesen évi 4500 tonna, aminek 95 százalékát Afganisztánban termő mákból állítják elő. A kereslet azonban jóval alulmúlja a kínálatot. Tavaly például 8200 tonna mákot arattak le a helyi földművelők, és ez az idén csak azért esett vissza 7700 tonnára, mert a globális élelmiszerválság gerjesztette szárnyaló árak miatt többen a búzára nyergeltek át. A sajtó így akár még jó hírként repíthetné világgá, hogy nyolcezer tonna ópium esik ki a piacról veszteségként, ám Antonio Maria Costa UNODC-igazgató óva int az üdvrivalgástól. Szerinte a háttérben meghúzódó tálibok a felesleg felhalmozásával ragadnák magukhoz a hatalmat a piac felett, hogy a heroinért befolyó pénzből nem mellesleg még évekig finanszírozhassák harcukat a szövetségesek ellen
Bár a Nyugaton évek óta csökken a heroinfogyasztás és a -kereslet, ha egyik pillanatról a másikra elapad az a kínálat, amelynek szinte kizárólagos forrásául az afganisztáni ópium szolgál, a heroin ára újra az égbe szökik. A tálibok éppen erre játszva hasítanak ki egy-egy szeletet a többnyire közreműködésükkel külföldre csempészett szállítmányokból, s az utak mentén elhelyezett kézírásos cédulákon arra buzdítják a földműveseket, hogy ebben az évben ne termesszenek mákot az ültetvényeken. Szándékuk felől nem sok kétséget hagy, hogy utolsó hatalomban töltött évükben, 2001-ben egyszer már sikerült feltornászniuk az árakat ugyanígy. „A piaci manipuláció klasszikus esete" – jellemezte találóan Costa az afgán hegyvidéki vadkapitalizmust.
Most még egy véletlen időzítés is a tálibok kezére játszik. Egyre gyűlnek ugyanis a viharfelhők az afgán drogbárók felett, miután a NATO októberi budapesti csúcsán új stratégiát hirdetett a világot elárasztó afganisztáni ópium ellen. Eszerint a jövőben nem csak a mákföldeket támadják, hanem felszámolják a helyi hatalmasságok védelmező szárnyai alatt működő droglaboratóriumokat is. A szövetséges haderő egyébként hosszú időn át húzódozott a mákültetvények elleni offenzívától is, félve, hogy ezzel magára haragítja a déli tartományokban élő földműveseket, akik ez után a tálibok oldalára állnak. Maguknak a táliboknak nincsenek mákföldjeik, ám hagyományosan megsarcolják a földműveseket, máris több millió dollárnyi bevételhez jutva ezzel.
Már csak ezért sem ígérkeznek könnyűnek a tálibokkal folytatandó esetleges béketárgyalások – ha egyáltalán lesz belőlük valami. Az egykori rezsim ugyanis aligha mond le a befolyása egyik alappillérét jelentő ópiumról. És akkor még szó sem esett azokról az időről-időre felröppenő hírekről, amelyek szerint Hamid Karzai elnök és közvetlen környezete nyakig benne van a drogügyletekben. Thomas Schweich, a amerikai külügyminisztérium kábítószer-ellenes irodájának vezetője júliusban a New York Timesban arról írt, hogy az afgán államfő védelmét több, drogkereskedelemben érintett ember is élvezi. A lap egyik októberi számában megjelent cikk szerint nem elhanyagolhatóan köztük van öccse, Ahmed Wali Karzai is. Kandahár tartomány tanácsának elnökét 2001 óta több jelentés is úgy említi, mint aki ezer szállal kötődik a drogkereskedelemhez. Olyannyira, hogy washingtoni tisztviselők személyesen az államfő előtt is hangot adtak már aggályaiknak. Ezekre azonban konkrét bizonyítékokat követelő hang volt a válasz, viszont mindenki híján van. Pletykákból annál kevésbé. Országszerte szóbeszéd tárgya, hogy elég egy telefonhívás fentről, és az afgán biztonsági erők bármikor átengednek egy-egy leintett kamiont. Schweich feltevése szerint az ópiumbiznisz több száz afgán katonát és közhivatalnokot szippantott be vesztegetéssel vagy zsarolással.
Akad olyan szakértő is, aki UNODC-nál kevésbé riasztó magyarázattal állt elő az eltűnt nyolcezer tonnányi ópium sorsát illetően. Paul Smyth, a brit Royal United Services Institute szóvivője szerint arról van szó, hogy amíg Európában egyre többen fordulnak el a herointól – a fiatalok körében már kiugróan népszerű kokain felé – addig az eltűnt ópium egy része a Kínában és Oroszországban is egyre növekvő számú heroinfogyasztókat elégíti ki, erről viszont az UNODC-nek nincs statisztikája. „Lehet, hogy az ópium másik részének csempészet közben veszett nyoma, vagy elrejthették Kandahártól Törökországig bárhol – de akár Nyugat-Európában is” – vélte nem túl sokat kockáztatva a szóvivő.
