Orbánnak kell majd eloltania a brüsszeli tüzet
– Nem sikerült európai szellemben megállapodni a büdzséről – közölte José Manuel Barroso bizottsági elnök, miközben ezzel egy időben az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy az eurózóna „túlélési válságáról” beszélt. Mindez csupán néhány nappal azután történt, hogy Szöulban a G20-as csúcson az euró megmentésének tapasztalatait igyekezett átadni a többi részvevőnek.
Az utóbbi hetekben szunnyadó parázs hirtelen lobbant lángra Brüsszelben, s a tűzoltás részben a magyar elnökség dolga lesz. Orbán Viktor kormányfő szerdán Barrosóval és Van Rompuy-jal tárgyal Brüsszelben (a kabinet tagjai pedig a biztosokkal) a magyar uniós elnökség programjáról és feladatairól. Ám a korábban elképzelt menetrendet és prioritásokat az élet átírta. Igaz, már az október végi csúcstalálkozón is utalt rá Orbán Viktor: a magyar elnökségnek teljesen mással kell foglalkoznia, mint tervezte.
A két válsághoz csatlakozik a gazdasági kormányzás bevezetése is, amit a válság kényszerített ki. Az ehhez kapcsolódó jogalkotási folyamatot is le kell vezényelni, azaz lényegében felügyelni a stabilitási paktumnak a nemzeti szuverenitást tovább gyengítő, azaz az integrációt mélyítő reformját. Mindez annak az országnak a feladata lesz, amely a nyáron nem tudott és nem is akart megállapodni az Európai Bizottsággal és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a 2008-ban számára folyósított hitelprogram részleteiről, mert „függetlenségét” kívánta növelni. Igaz, ezt követően kényszerűen belement a költségvetés hiányának az EU által megkövetelt arányú csökkentésébe, ám ehhez megkezdte a nyugdíjreform felszámolását, tudván, hogy ez nemzeti hatáskör, s Brüsszel nem tehet ellene semmit sem a morgolódáson kívül.
A kedden hajnalban zátonyra futott uniós költségvetési egyeztetés e sajátos viszony keretében feladja majd a leckét a magyar elnökségnek, mert a kudarc nem a szokásos adok-kapok matematikai játék része. Részben összefügg a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépésével és az Európai Parlament jogosítványainak kiterjesztésével, másrészt a válsággal és annak kezelésével, a tagországokon végigsöprő megszorításokkal. A tagállamok kormányait képviselő Tanács és a törvényhozás ugyanis hétfőre már egyetértésre jutott abban, hogy a jövő évi kiadásokat csak 2,9 százalékkal emelik – az EP hat százalékot akart korábban -, de nem tudtak közös nevezőre jutni a jövőről. Pontosabban arról, miként lehetne a büdzsét rugalmasabbá tenni, hogy reagálhasson a váratlan fejleményekre, és hogy az EP-nek a Lisszaboni Szerződésből levezetve milyen szerep jut a következő költségvetések kialakításában, megkezdődhet-e az alkudozás a saját források növeléséről, tehát valamilyen uniós adó bevezetélséről.
Nagy-Britannia és Hollandia azonban megakadályozta a megegyezést. A brit konzervatívok eleve nem rokonszenveznek az új alapszerződéssel, a kisebbségi holland kabinetet pedig kívülről egy euroszkeptikus és élesen bevándorlás-ellenes párt támogatja. S a hollandok már egyszer referendumon elutasították az európai alkotmányt, amely Lisszaboni Szerződés néven tört utat magának sok évvel később. A keddi kudarc ezért több uniós intézményi válságnál, s megerősíti azokat a nézeteket, hogy az EU tagországai belefáradtak az integráció folytonos ösztönzésébe. A nemzeti megszorító programok fokozzák a fáradtság érzetét. S ennek következményeit az elnökség sem hagyhatja figyelmen kívül.
A Bizottságnak most új költségvetési javaslatot kell készítenie, ez eltart néhány hétig. A kérdés a decemberi csúcstalálkozó napirendjére is felkerül, de ha sikerül is a belga elnökségnek még előrevinnie a büdzsé ügyét, az csak a magyarok alatt ölthet végső formát. Amíg nincs elfogadott 2011-es büdzsé, addig viszont a 2010-es kiadásokat 12 részre osztják. Ám az idei költségvetési sorok nem tartalmaztak tételeket az olyan új feladatokra, mint például a külügyi szolgálat vagy az európai pénzügyi felügyeletek. A helyzet azonban – mint Janusz Lewandowski költségvetési biztos utalt rá – veszélyezteti még a mezőgazdasági kifizetéseket is.
Ha ez nem volna elég új kihívásnak, itt az eurózóna újabb válsága, az ír költségvetési krízis. Igaz, a valutaövezet ügyeit elsősorban az eurót bevezető országok intézik, de a huszonheteknek is van beleszólásuk. Már csak azért is, mert a gazdaságpolitikák összehangolásának jövőbeli szigorúbb kötelme mindenkire vonatkozik. A jogalkotási javaslatok az asztalon hevernek, ideértve a németek, s utóbb a franciák által felkarolt ötletet, hogy módosítani kell a Lisszaboni Szerződést az eurozónában esetleg szükségessé váló államcsőd-eljárásának a pontosítására. A magyar elnökségnek nagyon össze kell szednie magát, ha a valutaövezeten kívüli országként jól akar lavírozni. És Brüsszelben most épp ezzel kapcsolatban fogalmaznak meg fenntartásokat – különös tekintettel a magyar elnökségi stábra.
Az eurózóna pénzügyminiszterei kedden este ülnek össze, hogy az ír államdósságválságról vitatkozzanak. Miután az ír államkötvény-hozamok az egekbe emelkedtek, Dublinra erőteljes uniós nyomás nehezedett a májusban kitalált mentőalap megcsapolására. Az ír kormány azonban hezitált, s inkább bankjai feltőkésítésére kérne pénzt - ám ezt Berlin elutasította. Az igazi félelem persze az, hogy az ír bankok közpénzből folyó támogatása közben valóban az egekbe szökik az államdósság, a probléma tovaterjed Portugáliára, aztán meg esetleg Spanyolországra, és akkor nincs az a pénz, amiből az eurózóna megmenthető.
Orbán Viktor és a teljes magyar kormány szerdán – amikor még az uniós pénzügyminiszterek is tanácskoznak – Brüsszelben a két válságkezelési kísérletbe is közvetlenül betekinthet, ami az uniós dolgok jelenlegi állása szerint nagyon is hasznos lehet.
