„Rólunk, de nem értünk...“
– Írja meg, hogy politikai cirkusz az egész. Vajon honnan veszi például Semjén Zsolt, hogy a határon túli magyarok kettős állampolgárságot akarnak? Mert én nem akarok! Készült-e valamiféle felmérés? Van már kettős állampolgárságom, szlovákiai és uniós. Egyébként pedig magyar vagyok, a gyermekeim is magyar iskolába járnak, helyettem ne nyilatkozzon egyetlen magyar politikus sem! – csattan fel Róth Rea reklámgrafikus hangja.
Marián Balázi fotóművész nevetve folytatja: – Szlovák vagyok, de az egyik nagymamám magyar volt. Én bizony kérni fogom a magyar állampolgárságot, kíváncsi vagyok, megkapom-e. Hallhatjátok, jól beszélek magyarul - bizonygatja mosolyogva. Mire több társa letorkolja: – Hát akkor elveszítheted a szlovák állampolgárságot! Mert Robert Fico ilyen ellencsapást ígért! Még alkotmánymódosítást is! A férfi legyint egyet: – Csak hősködik, ezt nem meri megtenni, mert akkor felzúdulnának a Csehországban, Kanadában, Nyugat-Európában vagy éppen az idehaza élő szlovák kettős állampolgárok. Magyarok ellen mégsem hozhatnak különtörvényt – érvel a fotós.
Néveri Sándor a Győrhöz közeli Nagymegyer alpolgármestere, gondterhelt arccal mérlegeli a választ: – Bérletem van a pesti Operába, rendszeresen járok színházba Győrbe és Révkomáromba, akkor ruccanok át az anyaországba, amikor csak akarok. Elvben semmi gondom a kettős állampolgársággal sem, hiszen ez európai jogi norma, nem egy országban hatályos. Csakhogy tudjuk, milyen magyarfóbiákban szenved sok szlovák politikus, mennyire feszült a két szomszédország politikai viszonya. Miként azt is, hogy június 12-én választások lesznek Szlovákiában. Vajon miért nem vár a Fidesz az új pozsonyi kormány megalakulásáig, s miért nem konzultál legalább velük, mielőtt az Országgyűlés elfogadja a törvénymódosítást? Ezzel a sietséggel Ján Slota és Robert Fico pártjait, vagyis a szlovák nacionalistákat erősítik. Meg a gyanakvás légkörét az egyszerű emberek között. Meglátja, egy ideig majd úton-útfélen azt fogják kérdezgetni a szlovákiai magyaroktól, hogy kettős állampolgár vagy-e, s melyik országot tartod a hazádnak? – sóhajtja.
Aggodalmait az egyik dél-szlovákiai rendőrőrs magyar nemzetiségű parancsnoka is osztja, aki neve elhallgatását kéri, mert félti a munkahelyét. – Mi már a szlovák nyelvtörvény elfogadása óta őrült helyzetben vagyunk. Itt minden társam magyar nemzetiségű, anyanyelvünkön csevegünk a fociról, a családról, de ha szolgálatba osztom be őket, akkor szlovákra kell váltanom, mert ez hivatalos teendőnek minősül, s ilyen esetben csakis államnyelven beszélhetünk. Már egymásban sem bízunk, ezért inkább ragaszkodom a törvényhez. Most meg itt az újabb csapás! Máris célozgat a megyei parancsnokom, hogy ha kérjük a kettős állampolgárságot, kirúgnak bennünket. Rövidesen sok magyar ajkú kollégám, számos állami hivatalnok körül szimatolhatnak. Zaklathatnak bennünket, holott szerintem egyikük sem él majd ezzel a jogával, esetleg még a nemzetiségét is letagadja... – közli. Majd keserűen hozzáteszi: – Azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy ez a törvénytervezet rólunk, de nem értünk szól, mert ha valóban ilyen gyorsan elfogadják, rajtunk csattan az ostor – szakad ki belőle.
Nem csak aggodalmaskodó és elutasító véleményeket hallok. Hrubík Béla, a Szlovákiai Magyar Közművelődési és Kulturális Szövetség, a Csemadok elnöke kifejti: – Nem kellene pánikolni, hiszen az újonnan alakult Országgyűlés csupán felkínál a határon túl élő nemzettársainak egy lehetőséget, mellyel mindenki élhet, aki akar. Ugyanilyen jogot Európa számos állama, köztük Szlovákia is már adott azoknak, akik kérték. Nem kényszer tehát a kettős állampolgárság, s nem is kollektív jog. Ficóék félelme szerintem főleg abból ered, hogy ha az itt élő magyaroknak lesz egy másik állampolgársága is, lényegesen lelassulhat a szlovák nacionalisták által áhított asszimilációjuk – szögezi le.
A Párkányhoz közeli Búcson élő özvegy Szobiné Kerekes Eszter álláspontja is egyértelmű. – Nagyszüleim, később pedig a szüleim úgy veszítették el magyar állampolgárságukat, hogy abba semmifél beleszólásuk nem volt. Jelképesnek és fontosnak tartom, hogy most legalább én, nyugdíjasként visszakapom. Gyermekeim és unokáim is, ha úgy akarják – rebegi.
A somorjai Beringer Nándor viszont nem ennyire lelkes. – Pozsonyba járok ingázni, autószerelőként dolgozom az egyik gépkocsigyár márkaboltjában, ahol szlovákok a kollégáim. Jól megvagyunk egymással, mert a többségük normális ember. Most éppen azzal zrikálnak engem, hogy nemsokára Ján Slota köszönő levelet küld Orbán Viktornak, mert a törvénymódosítás gyors elfogadásával lovat ad alá, s így tovább hőböröghet majd, pedig a sok korrupciós botrány miatt eléggé meggyengült a magyargyűlölő politikus pozíciója! Hát ez kell a felvidéki magyaroknak? Egyébként kíváncsi leszek, hány szlovákiai magyar parlamenti képviselő kéri majd a kettős állampolgárságot? Mennyien kockáztatják azt, hogy elveszíthetik a sok pénzzel járó mandátumukat? Majd akkor derül ki, vajon kik a hősök, a példamutatók és kik a szájhősök – feleli indulatosan.
