A német kancellár hétfőn találkozik Sarkozy francia elnökkel, s a megbeszélésen ugyan elsősorban az uniós gazdaságélénkítő programról lesz szó, amelyhez Berlin szintén nem szívesen adja beleegyezését, ám aligha kerülhető meg az a tervezet, hogy az EU 2020-ig húsz százalékkal csökkenteni kívánja a károsanyag-kibocsátást.

Angela Merkelre nagy politikai nyomás nehezedik a keresztényszociális kormányzati tényezők részéről, hogy a pénzügyi válság nyomán kibontakozó gazdasági krízist ne tetézzék még költséges klímavédelmi erőfeszítésekkel, amelyek csak növelnék a munkanélküliséget. Azt mondják, hogy a nehéz helyzetben például a nagy bajor munkáltató, a BMW autógyár elbocsátásokra kényszerülne, s hiába a szép klímacélok, ha közben romlik a foglalkoztatás.

Néhány nappal ezelőtt Berlusconi olasz kormányfővel Triesztben találkozva Merkel sejtelmesen csak annyit jegyzett meg: a húsz százalékos csökkentésről nem kellene vitázni, de a hogyanról igen. Az olasz miniszterelnök azonban maga is sokallja a klímavédelem költségeit, de az utóbbi időben már nem fenyegetőzött azzal – mint az októberi brüsszeli csúcstalálkozón –, hogy megtorpedózza a készülő alkut. Meglehet, azt reméli, megteszik ezt helyette mások.

Hiszen a kelet-európaiak is tiltakoznak, sőt, közös blokkba szerveződtek, bár gondjaik nem teljesen azonosak. Lengyelországban az áram zömét szénerőművek állítják elő, s ha ezeket 2013-tól bekapcsolnák a karbonkereskedelmi rendszerbe, akkor megugrana a villamos áram ára. Magyarország azzal érvel, hogy a rendszerváltás utáni kibocsátás-csökkenést a jelenleg asztalon lévő javaslat nem veszi figyelembe.

A kilencvenes évek elején a nehézipar összeomlása valóban azzal a következménnyel járt, hogy erőteljesen mérséklődött a levegőbe jutó széndioxid mennyisége. S bár az EU javaslata 2020-ig az 1990-es szinthez képest szorgalmazza a húsz százalékos uniós csökkentést, bázisévnek 2005-öt tekinti, amikor már megbízható adatok álltak rendelkezésére. S innen viszonyít.

Ezzel a magyar kormányzat nem ért egyet, de ellenjavaslata nem talált meghallgatásra. Az Európai Parlament illetékes bizottságában azonban például a MDF-es Olajos Péter és a szocialista Hegyi Gyula is olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a karbonkereskedelmi rendszerbe a nehéziparon, az energiaszektoron kívül a mezőgazdaságot, a háztartásokat is be kellene vonni. Ez kedvezne Magyarországnak. A bizottság el is fogadta a javaslatot, de az egész törvényhozásnak szavaznia kell, aztán meg egyeztetni a miniszterekből álló Tanáccsal, illetve a Bizottsággal.

Érzékelvén az akadályokat, Sarkozy december hatodikán Gdanskban találkozik az érintett új tagállamok vezetőivel. Lengyelország jelezte, olyan megállapodást szeretne elérni, amely figyelembe veszi a szegényebb tagok nemzeti össztermékét is a számításnál, de egyben ösztönzi a villamos áramot előállító erőműveket, hogy térjenek át a korszerű, kevésbé szennyező technológiákra.

Az idő nemcsak a decemberi csúcs miatt sürget. Az uniós csúccsal csaknem egyidőben Poznanban ENSZ szakértői konferenciát rendeznek a globális klímavállalásokról, előkészítve a jövő évi koppenhágai tanácskozást, amely az új kiotói szerződés alapjait rakná le.

Az unió Bizottsága makacsul tartja közben magát azon vélekedéséhez, hogy a jelenlegi válságos időszakban a klímacsomag elfogadása nemhogy a problémákat nem növeli, éppen ellenkezőleg, a megoldás része lehet, mert más irányba tereli a gazdasági tevékenységet. Ezért inkább lendületet adhat. Ezt számos kormány vitatja, így eleve maratoni tárgyalásokra számítanak a brüsszeli diplomaták a decemberi csúcson.