Talán egy Budapestre „kihelyezett” amerikai–iráni külügyminiszteri találkozó kapott volna ilyen felhajtást, szombat este több mint háromszáz érdeklődő töltötte meg a Külügyminisztérium auláját. – Ekkora népszerűségnek még sosem örvendtünk – ismerte el Prőhle Gergely helyettes államtitkár a hétvégi Budapest 100 – Százéves házak ünnepe eseménysorozat rendezvényén.

Három korszak, három épület és három stílus találkozik a Bem rakparti komplexumban – emlékeztetett Martonyi János külügyminiszter. Nos, ennek megfelelően csak a Ganz utcai, eredetileg a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszéknek épült szárny százéves az idén. Tervezője Bálint Zoltán (1871–1939) volt, aki társával, Jámbor Lajossal a kor meghatározó építészei közé tartoztak, sok minden mellett a nevükhöz fűződik a Fészek Klub épülete is. – A nagyapám egy nagy, az úgynevezett „finis generáció” képviselője volt. Amelyik befejezte a kiegyezés után indult polgári fejlődést Magyarországon – emlékezett a Nagyváradon született, tartalékos hadnagyként leszerelt nagypapára az unoka, Bálint András színművész.

A Radnóti Színház igazgatójának jelenléte a családi kötődésen túl azért is volt indokolt, mert a Nagymező utcai teátrumban januárban mutatták be Térey János Protokoll című verses regénye alapján készült darabját. – Tőlem távol álló, de azért a Tejútrendszeren belüli témát kerestem. Szerettem volna valamit a mai magyar középrétegekről elmondani, nem nyomorral vagy giccsel provokálni – indokolta Térey a külügyi környezetet, mint témaválasztását. Majd azzal folytatta, hogy a minisztériumba bejárva rengeteg izgalmas témát talált. Így például „Révkomárom ordít a színpadért”, a darabba végül belekerült az a jelenet, amely a korábbi államfő, Sólyom László híres 2009. augusztusi, a szlovák határon történt „visszafordulását” dolgozza fel.

A százéves ház szelleme a magyar diplomácia rejtett tartalékait is a felszínre hozta. Prőhle és a tárca másik helyettes államtitkára, Ódor Bálint zongorához ülve két négykezest játszott: Mozarttól a Török indulót, Weiner Leótól pedig a Rókatáncot. A közönségnek sok ideje nem volt találgatni, hogy a kiválasztott zenedarabok Törökország jócskán elhúzódó EU-csatlakozására vagy a magyar diplomácia ravaszságára utaltak. Az aulát ugyanis betöltötte Würtz Csilla hangja. A külügy protokollfőnöke egy Donizetti-dal eléneklésével demonstrálta: ha nem állam- és kormányfők, külügyminiszterek utazásaiért, méltó fogadásáért lenne felelős, hol lenne a helye. Az operaszínpadon.