Átmenet és kiképzés – ez a két kulcsszót (angolul transition and training) használták a legtöbbet a védelmi miniszterek a NATO brüsszeli ülésén. Minthogy e két cél szorosan összefügg egymással. Ha még több kiképző érkezne Afganisztánba a misszióban résztvevő összesen negyvenhat államból, de főként a NATO-ból, akkor a jelenleg több mint 110 ezer fős afgán hadsereget gyorsabban lehetne 170 ezres erővé fejleszteni, s annál hamarabb lehetne visszaadni az országot az afgánoknak. Az átadás átmeneti időszakának az év végén kellene megkezdődnie, de Anders Fogh Rasmussen NATO főtitkára jelezte: csak akkor, ha a dolgok a tervek szerint haladnak. Vagyis a folyamat nem a naptártól függ, hanem a katonáktól és a polgári fejlesztéseket irányító szakértőktől.

A hadműveletek viszont a vártnál lassabban haladnak, ezt mondta a tárcavezetőknek McChrystal tábornok, aki viszont a részvevőktől azt hallotta, hogy „addig maradunk, amíg szükséges”. De mindenki sürgetné, hogy mihamarabb kezdődjék el a rendezettnek kikiáltott tartományok átadása, hiszen az egész országra aligha kerülhet sor négy-öt évnél hamarabb. Ám 450 kiképző hiányzik, ennyire kérne további felajánlásokat Rasmussen, s bízik benne, hogy a létszám kiegészül. Szerinte nem a hajlandósággal van a baj, hanem a kapacitással, nincs annyi kiképző, amennyire a különleges afganisztáni körülmények között szükség lenne. Gates úgy vélte, az európaiaknak kellene többet tenniük, különösen azon országoknak, amelyek nem küldtek harcoló csapatokat. Minthogy Magyarország már korábban elkötelezte magát kiképzők, például helikopterpilóta-képzők újabb nagyobb csoportjának Afganisztánba küldése mellett, a most bemutatkozó Hende Csaba védelmi minisztertől ilyesmit nem kértek. A tárcavezető megerősítette, hogy „fenntartjuk, sőt erősítjük jelenlétünket”. Jelenleg már mintegy 400 magyar katona teljesít szolgálatot Afganisztánban, de a létszám a második félévben 500-ra emelkedik, amikor a magyarok átveszik a kabuli repülőtér irányításának feladatát. A  külföldön állomásoztatott magyar katonák ötven százaléka szolgál majd  Afganisztánban. Sajtóértekezletén Hende elmondta: a tubesi radar ügye nem merült fel, de a kérdést a kormány mihamarabb meg akarja oldani, s annyi biztos, hogy nem a Tubesen lesz.

A pénteki zárás után az amerikai védelmi miniszter azt fejtegette újságírói kérdésekre, hogy az afganisztáni offenzíva valójában csak december végén, az év elején indult meg, mire sikerült, elegendő pénzt, katonát, fegyvert, polgári szakértőt bevetni. Helmand tartományban már látszanak az eredmények, s hamarosan Kandaharban is ez lesz a helyzet, de a felkelők ellenállása miatt a folyamat lassúnak, keménynek, áldozatokkal telinek ígérkezik. Hozzátette: az Egyesült Államok az évtized közepén elhanyagolta Afganisztánt, nem figyelt fel rá, hogy a tálibok meghúzzák magukat a határ pakisztáni oldalán, s a washingtoni magatartás csak 2007-2008-ban változott meg. Rasmussen egyébként elismerően nyilatkozott Pakisztán elkötelezettségéről.

A konferencián jelentették be, hogy a megállapodásokat követően megnyílt az északi ellátási folyosó, Oroszország, Ukrajna, Üzbegisztán, Belarusz és Kazahsztán részvételével, s az első vasúti szállítmány pár napja meg is érkezett Rigából Afganisztánba. Az említett országok a nem katonai jellegű szállítmányokat engedik át területükön, légterükön. A gazdasági válság arra kényszeríti a tagállamokat, hogy költségvetésüket rendbe tegyék, s a védelmi kiadás az egyik olyan tétel, amelyből a kormányok lefaragnak. A NATO azt kéri, hogy ne veszélyeztessék a műveleti képességeket, de maga az atlanti szervezet is létszámcsökkentésre és megtakarításokra készül, ügynökségek, parancsnokságok szűnnek meg. Hende még elmondta: a NATO-nak korábban benyújtott magyar haderő-fejlesztési tervekben nagy elmaradás keletkezett, ezért az új honvédelmi vezetés a felülvizsgálat után egy éves késéssel adja be új terveit a szervezetnek, amely ezt tudomásul vette.