Európa számára kezd egyre kínosabbá válni a görög és az olasz miniszterelnöki dráma. Bár Görögországban mindenki arra számított, hogy Jeórjiosz Papandreu miniszterelnök három napi tárgyalás után megnevezi utódját, végül ez nem történt meg. A kormányfő ugyan szózatot intézett a néphez az állami televízióban, csak épp a legfontosabb információval maradt adós. „Minden döntésemet Görögország jövője érdekében hoztam - mondta . - Most majd felállhat egy olyan kormányzat, amely megteheti a szükséges lépéseket. Nem csak azért, hogy bennmaradjunk az eurózónában, hanem azért, hogy kilábalhassunk a válságból .” Papandreu csak azt nem mondta meg, ki lesz az utódja. Délután még mindig több név forgott: köztük Evangelosz Venizelosz pénzügyminiszter, Vaszilisz Szkurisz, az Európai Bíróság elnöke, s a legesélyesebbnek mondott parlamenti elnök, Filipposz Pecalnikosz.

Nagy a valószínűsége annak - állítják elemzők -, hogy a politikusok menekülnének a további és még keményebb válságellenes fellépés felelősségétől. Eddig a balközép Paszok a korábban kormányzó Új demokrácia felelősségét hangoztatta az eladósodottság miatt. A jobbközép ellenzék viszont Papandreu hozzá nem értő, népnyúzó kormányzása ellen lépett fel. A két nagy párt ezért egymás után lőtte ki a hozzáértő miniszterelnök-jelölteket. Oly mértékben korlátozni akarták a válságkezelő kormány jogköreit, hogy Lukasz Papademosz nemzetközileg elismert szakember, az Európai Közonti Bank volt alelnöke végül állítólag nem kért a megtiszteltetésből. Olli Rehn EU-biztos azzal állt elő, hogy két nagy görög párt vezetői írásban kötelezzék el magukat a korábbi mentőcsomag feltételeinek betartása mellett. Enélkül Athén nem kapná meg a jövő héten a soros 8 milliárd eurót, minek híján beállna a csőd. Antonisz Szamarasz, az ellenzék vezére azonban erre az írásos kötelezettségvállalásra a nemzeti büszkeségre hivatkozva nem volt hajlandó, miközben azt mondta, hogy a feltételek szerinte is betartandók.

Ugyancsak hosszas politikai dráma bontakozik ki Olaszországban. Mintha még Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök sem szánta volna el magát végérvényesen a távozásra. Még maga vinné a parlament két háza elé az EU által követelt megszorításokat is tartalmazó költségvetési törvényt. A kormánypárt javasolta is utódául a 41 éves Angelino Alfanot, a kormánypárt főtitkárát. Berlusconi azonban nem ért egyet, mondván: kár lenne a tehetséges Alfanót egy átmeneti kormány élén amortizálni, miközben vele esetleg majd megnyerhető a februárra előrehozott választás.

Berlusconi távozásának hírére csak rövid időre lélegeztek fel a tőzsdék, majd ismét drágulni kezdett az olasz államadósság finanszírozása. A tíz évre szóló államkötvények hozama meghaladt a 7 százalékot, ezzel történelmi magasságokba emelkedett. Szakértők szerint ezen a szinten már készült a mentőcsomag a portugáloknak. Igaz, mutatnak rá, az olasz adósság nagyrésze a lakosság kezében van.

Ahogy az lenni szokott, a bizalmatlanság a magyar piacra is átterjedt: az Államadósság-kezelő Központ megpróbált egy 2013-as lejáratú kötvénycsomagot 2019-esre cserélni, de olyan magas árat kértek érte a befektetők, hogy az akciót végül lefújták. Az euró árfolyama délelőtt egy pillanatra a 311 forintos szintre ért, majd a 310-nél töltötte a nap hátralévő részét.