Nem céloz (egyelőre) az Egyesült Államok, ugyanakkor célozgat rá: lehet, hogy egyenes út vezet az Iránnal való háborúhoz. Az előző és a jelenlegi amerikai elnök is többször utalt a washingtoni elrettentési politika egyik sarokkövére: „minden opció az asztalon van”, azaz sem a háborút, de akár nukleáris fegyver bevetését sem zárja ki az Egyesült Államok annak érdekében, hogy eltántorítsa Teheránt fenyegetőnek tartott atomprogramja véghezvitelétől. Mike Mullen tengernagy, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke egy vasárnapi tévéműsorban azt mondta: az USA-nak életképes terve van Irán és nukleáris létesítményei megtámadására, noha valószínűleg rossz ötlet egy ilyen támadás. Az ország első számú katonája korábban is kifejtette, hogy komoly kétségei vannak: „Ha Irán nukleáris fegyverhez jutna, annak hihetetlenül destabilizáló hatása lenne. Ha megtámadjuk őket, ez ugyanezzel az eredménnyel járna. Egy ma is olyannyira instabil térségben egyszerűen nincs ilyesmiből többre szükség.” Többek közt David Petraeus tábornok - még a központi parancsnokság, a Centcom fejeként; ma ő az új amerikai parancsnok Afganisztánban - vélte úgy: a külső csapásmérést az iráni vezetés az ország politikailag megosztott lakosságának egyesítésére tudná felhasználni.

A kérdés mégiscsak az: mit tehet Barack Obama elnökségének második két évében, ha a szankciók - mint arra számítani lehet - nem bizonyulnak bénítóaknak, Irán pedig egyre közelebb jut az atomfegyverhez? A minap komoly figyelmet keltettek Washingtonban Michael Hayden, a CIA előző főnöke szavai, aki szerint a diplomáciai megoldás láthatóan nem működik, Irán mintegy kiprovokálja az amerikai csapásmérést. - Mi közeledünk, (erre) ők csak mennek előre. Megszavazzuk a szankciókat, továbbra is csak mennek előre. Próbáljuk őket eltántorítani, lebeszélni - és megint csak mennek előre - mondta.

Amerikai illetékesek nemrég úgy vélték: a perzsa államnak egy éven belül legalább egy nukleáris fegyverhez elegendő fűtőanyaga lehet, de valószínűleg 2-5 évre van szüksége ahhoz, hogy működő atombombával is rendelkezzék. Irán szerint a mostani, fenyegetőbbnek tűnő amerikai hangvétel sem több erőfitogtatásnál. - Az Egyesült Államoknak és Izraelnek nincs bátorsága a katonai csapáshoz. Ezek a megközelítések mind csak azt célozzák, hogy pontokat gyűjtsenek be, és nyomást gyakoroljanak az iszlám köztársaságra a nukleáris tárgyalásokon - fogalmazott hétfőn Jadollah Dzsavani dandártábornok, az Iszlám Forradalmi Gárda politikai főnöke.

Kétségek vannak ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy az Obama-adminisztráció rendelkezik-e politikai stratégiával az iráni háborúra, különösen, hogy Robert Gates védelmi miniszter nyíltan ellenzi azt. - A legkevésbé még egy háborúra van szükségünk a Közel-Keleten. Valójában úgy vélem: az katasztrófával járna, több szinten is - mondta. A washingtoni Brookings Intézet a megelőző csapást szimuláló hatásvizsgálata arra az eredményre jutott: a támadás nem akadályozná meg az iráni atomprogramot, csak visszavetné pár évvel, miközben belerángatná az Egyesült Államokat egy olyan konfliktusba, amely az egész térséget lángba boríthatja. Februári felmérések szerint az amerikaiak 90 százaléka ért egyet azzal, hogy Irán komoly veszélyt jelent, de csak 23 százalékuk támogatná azonnali megtámadását is.

A The Washington Post a lehetőségeket boncolgató cikke azt is kérdésesre veszi, hogy tudna-e Obama ENSZ-támogatást szerezni egy ilyen tervhez - ami márpedig külpolitikai doktrínájának alapvonala -, illetve mit szólnának az öbölállamok. Hamad bin Dzsasszem bin Dzsabr Al-Thani katari miniszterelnök hétfőn azt mondta: országa ellenzi a háborút, és tárgyalásos megoldást keres szomszédjával, Iránnal.
Egy republikánus képviselőházi határozati javaslat eközben nyíltan szabad kezet adna Izraelnek a csapásmérésre.