Megkezdődött a Costa Concordia felállítása
Hétfő délelőtt kilenc óra után megkezdődött a Costa Concordia hajóroncsának felállítása - jelentették be a Giglio-szigetén a munkálatok elindításakor tartott új sajtótájékoztatón. Sergio Girotti, a műveletért felelős olasz Micoperi cég mérnök menedzsere a tavaly januárban szerencsétlenül járt óceánjárót kétezer tonnának megfelelő húzóerővel kezdték felemelni, az erőt fokozatosan növelik. A hajó víz alatti részének állapotát folyamatosan búvárkamerákkal ellenőrzik. Hozzátette, hogy minimum hat, maximum tizenkét óra kell a hajó felállításához. Azt sem zárta, ki hogy a tengerből kiemelt roncsról darabok eshetnek le. Folyamatos ellenőrzés alatt tartják a Costa Concordiából kiáramló környezetszennyező anyagokat is.
A művelet a tervezettnél két órával később kezdődött meg. Girotto erről a hétfő reggeli sajtótájékoztatóján erről azt mondta, nem műszaki problémáról van szó, az éjszakai heves vihar miatt ismét ellenőrizni kellett az óceánjáró alatt kiépített talpazatot és a művelet elvégzéséhez szükséges többi szerkezetet. Egyebek között stabilizálni kellett azt a tengeri panelt, amelyből irányítják az óriási hajóroncs mozgatását.. „Az sem jelent gondot, ha a hajó felállítása sötétben fejeződik be" - jelezte Franco Gabrielli, az olasz polgári védelem vezetője, hozzátéve, az is lehet, hogy már délután sikerre jutnak. A hajó elmozdulása szabad szemmel a művelet kezdete után néhány órával lesz látható.
Először fél órával, majd két órával halasztották el az eredetileg reggel hat órára kitűzött műveletet.
Gabrielli szerint késéssel kezdődött meg azoknak az itatóvásznaknak az elhelyezése is, amelyeknek a hajó környezetében meg kell kötniük a Costa Concordiából esetlegesen kiszivárgó szennyezőanyagokat. A művelethez szükséges a Toscana és a Giglio szigete közötti tengerszakasz lezárása, de hat órakor még ez sem történt meg. Az utolsó komphajó szigetre érkezését is meg kellett várni. Gabrielli az újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy a késés nem módosítja a művelet folyamatait. A késést a nap folyamán megpróbálják behozni, ha erre lehetőség lesz.
A polgári védelmi vezető hozzátette: mindenki tudta, hogy lehet fennakadás, mert rendkívüli beavatkozásról van szó. Kizárta, hogy a nap során újabb vihar érkezik Giglio partjaihoz. Gabrielli százszázalékos sikert jósolt a tengerjáró felállításának. Kijelentette, ha nem bíznának a sikerben, nem fogtak volna bele. Megjegyezte, hogy a hajó felegyenesítése során elkerülhetetlen lesz a környezetszennyezés, de szerinte az éjszakai vihar több hulladékot sodort a szárazföldről a tengerbe, mint amennyi a Costa Concordiából fog kiömleni.
Titanic kicsiben
A Costa Concordia 2012. január 13-án futott zátonyra. A maga 13 emeletével, harminchat méteres magasságával és 290 méteres hosszával ez volt a 15. legnagyobb tengerjáró hajó a világon. Katasztrófájában 32-en haltak meg, amikor azon az ominózus januári napon a hajó egy víz alatti kőszirtnek ütközött, amely hatalmas léket vágott rajta. A Costa Concordia oldalra dőlt. Sokan rémületükben a tengerbe vetették magukat, egy túlélő nő elmondása szerint „titanicos” jelenetek zajlottak le a fedélzeten, a megrémült utasok egymást taposták. Az utasokat aztán mentőcsónakokkal, illetve a közelben lévő hajókkal és helikopterekkel szállították át Giglio szigetére. A 2006-ban épült Costa Concordián négy úszómedence, egy sportpálya, öt étterem, egy háromszintes színház és számos szórakozóhely volt, 3200 utas és 1023 főnyi legénység tartózkodott rajta a baleset idején. Az utasok többsége olasz, de volt köztük 500 német és 160 francia és 12 magyar állampolgár is. A 32 halálos áldozat egyike egy magyar zenész volt.
A baleset után a hajó kapitányát, Francesco Schettinót őrizetbe vették, miután kiderült, hogy a Costa Concordia rossz úton haladt, túl közel vezérelték a szigethez. Schettino ehhez képest azt állítja, hogy a térkép volt rossz, nem jelzett homokzátonyt. A kapitányt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják: őt még nem, de öt másik embert júliusban már elítéltek az ügyben, 18 és 34 hónap közötti börtönbüntetésre. Ez az áldozatok hozzátartozóit képviselő ügyvédek szerint szégyenletesen kevés. Maga Schettino egy vádalku keretében valószínűleg három év öt hónapot fog kapni – szellőztette ne nemrég az olasz sajtó.
Trükköztek a súlyelosztással?
A fő kérdés az, hogy a Costa Concordia helyét méteres pontossággal megadó GPS, illetve a tengermélységet folyamatosan ellenőrző szonár (akusztikus mélységmérő radar) miért nem figyelmeztette a legénységet a veszélyre. Elképzelhető, hogy a rendszer adott ki túl sokszor téves riasztást, amit a tengerészek meguntak, és egy idő után figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket. Schettino szerint az elektronikus térképek azt mutatták, hogy a hajó 100-150 méterre van a szikláktól, amikor bekövetkezett az ütközés. Az sem kizárt, hogy a baleset előtt röviddel bekövetkezett áramszünet vezetett a katasztrófához. A repülőgépekhez hasonlóan a hajókat is az utolsó részletig számítógépesítették. A nemzetközi tengerészeti szervezet (Nautilus International) szerint éppen az elektronikus térkép-megjelenítő és információs rendszer (ECDIS) körül lehet a probléma forrása. Ez egyesíti egy képernyőn a GPS és a szonár adatait.
Gyanús másrészt, hogy a hajó zátonyra futás után milyen gyorsan az oldalára dőlt. Ez arra utal, hogy a súlyeloszlással is lehetett probléma. Ennek kapcsán a New Scientist korabeli cikke emlékeztetett, hogy ami a merülést illeti, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) előírásai szerint a lényeg az, hogy minden súlyos dolog – a motorok, a ballaszttartályok és az üzemanyag – minél alacsonyabbra kerüljön. Ezt megfelelő súlyelosztással ugyan ki lehet játszani, de vízrebocsátás előtt a hajók stabilitását is vizsgálni kell. Ezt úgy tesztelik, hogy a vízben álló hajó egyik oldaláról a másikra kellően nagy acélsúlyokat, esetleg víztartályokat helyeznek át, és közben nézik a hajótest mozgását. Aggasztó – mondta a New Scientistnek tavaly januárban Mark Staunton-Lambert, a londoni Royal Institution of Naval Architects műszaki igazgatója –, hogy a megfelelő engedélyek birtokában a hajó pillanatok alatt az oldalára billent.
A hajó megbillenése után a víz alá került oldalon elhelyezett mentőcsónakokat nem tudták használni. Mivel hasonló helyzet már több alkalommal előfordult, ezért gyakran kétszer annyi mentőcsónakot és mentőtutajt helyeznek el a fedélzeten, mint amennyit az utasok és a személyzet létszáma amúgy indokolna. Ugyancsak létezik egy menekítési terv, ami általában elméleti koncepció, mert az ilyen több ezer embert szállító hajókon nehezen szervezhető meg egy éles gyakorlat. Előírás, hogy az utasokat bármilyen esemény – zátonyra futás, megbillenés – után egy órán belül ki kell menekíteni, ha a hajó nem tud ennyi idő alatt egy kikötőbe befutni.
