Keserédes dicsőség
„Ez vagyok én” – ismeri fel képmását Huber Matos. Fidel Castro ma Floridában élő egykori tábornoka vegyes érzésekkel gondol vissza a dicsőséges kubai forradalomra és annak beteljesülésére. A fénykép a győztesek havannai bevonulását mutatja 1959 január 8-án, amikor a tankon Fidel mellett állhatott Camilo Cienfuegossal a történelmi pillanatban. "A hatalmas eufória ellenére egyikünk sem mosolygott" – így emlékszik vissza most, 50 évvel később Matos. Fidelen eluralkodott a félelem, hogy egy óvatlan pillanatban célba veszi egy orvlövész és mártírt farag belőle. Testőrként használta két tábornokát, akik a fesztelen, ünnepi hangulat ellenére M3-as gépfegyvereket viseltek.
Tanárból tábornok
A ma 90 éves Matos tanári pályafutását hagyta el a forradalomért. Amikor Fulgencio Batista államcsínnyel átvette Kuba vezetését a demokratikusan megválasztott Carlos Prío Socarrástól, a későbbi tábornok az utcára vitte híveit, hogy együtt tiltakozzanak a demokrácián esett csorba ellen. Nem sokkal később már nem csak szavakkal, de tettekkel is harcolt Batista ellen. Fidel egy közös hölgyismerősükön keresztül ismerkedett meg. A Comandante rögtön meglátta a fantáziát az ifjú forradalmárban, miután Matos félelmet nem ismerve megszerzett egy Costa Rica-i fegyverrakományt. Ezt követően már Fidel bizalmi körében találta magát, mint a santiagói harcokat vezénylő tábornok. „Öten irányítottuk a forradalmat” – mondja Matos. Ernesto „Che” Guevara, Camilo Cienfuegos, Fidel és Raúl Castro.
Az egész ország lázban égett. A győzelem után hatalmas ünneplés vette kezdetét. Matos emberei egy olívazöld sapkával ajándékozták meg tábornokukat. „Nagyon sokat jelentett nekem” – emlékszik vissza Matos. A fővezér 1959. január 6-án üzent a santiagói csapatok vezetőjének, hogy egy másnap tartott varaderói egyeztetés után Camagüeyben hozza létre a forradalom második legfontosabb erődjét. A levélben Fidel kifejtette forradalmártársának, hogy vele és Cienfuegosszal akar bevonulni Havannába január 8-án. Hangsúlyozta, hogy Guevara nem tarthat velük: „Nem kubai” – indokolta döntését. Öccse sem vonult az ünneplőkkel, keleten maradt.
A híres kép triumvirátusának közös története ezután hamar véget ért. 1959 októberében Cienfuegos kisrepülőgépe lezuhant. Matos nem sokkal ezután megkezdte húszéves börtönbüntetését, amelyet árulásért szabtak ki rá. Annak a forradalomnak az elárulásáért, amelyet maga is sikerre vitt, ám elutasított, ahogy az egy megtorló, kommunista mozgalommá változott. Matos rossz szájízzel vette tudomásul, hogy az eredetileg "zöld forradalmat" hirdető Fidel az argentin Guevara marxista nézetei hatására és Raúl nyomására kapcsolatba lépett a kubai kommunistákkal, később pedig elfogadta Moszkva közeledését is.
Fejfájós bevonulás
Matos elmeséli, hogy az azóta legendává vált Guevarával baráti kapcsolata volt. Nem úgy, mint Raúllal, akit hazugnak, csalónak és mások sikereire irigykedőnek bélyegez. „Első látásra antipatikus személyiség" – idézi fel találkozásukat. Kezdeti ellenszenve csak fokozódott, amikor Raúl szerinte szabotálta varaderói találkozását Fidellel. A tengerészeti bázison azzal állták el útját, hogy az egyetlen repülőgép titkos küldetésen van. Matos így is eljutott a találkozóra, de Raúl keze nyomát végig érezte útja során.
Keserédes emlékekkel gondol vissza a dicsőséges havannai bevonulásra. Hosszú, fárasztó, fejfájással tarkított procedúra volt. Szeretett katonasapkáját is elvesztette, amikor a hullámzó tömeg mindenáron meg szerette volna érinteni a hősöket. Nem emlékszik egy hasonló pillanatra sem amikor a kubai nép ilyen egységes és egyöntetűen boldog lett volna. ”Ekkor még nem tudtuk, hogy a forradalmat elárulják” – mondja. A diadalmenet végén Fidel felkérte tábornokát, hogy kísérje fel a pódiumra, míg ő megtartja beszédét. „Ezt megtagadtam tőle. Beültem egy kocsiba és végighallgattam a később be nem tartott ígéreteit. Mindnyájunkat becsapott.”
