Izzanak az indulatok Kenyában
Kenyában tízmillió embert fenyeget az éhínség, mert a parasztok a fegyveres bandák rajtaütéseitől tartva nem mernek visszatérni otthonaikba, inkább távol, de saját etnikai közösségükben tengetik életüket. Így is egymást érik a törzsi ellenségeskedésekből fakadó atrocitások. Súlyosbítja a helyzetet, hogy vészesen fogy a kormány iránti bizalom. Napról-napra újabb korrupciós ügyekre derül fény, amelyekben rendszerint vezető politikusok is érintettek, etnikai és pártkötődésektől teljesen függetlenül.
Ugyancsak a múlt héten a Kenyában állomásozó ENSZ-megfigyelők lemondásra szólították fel a rendőrfőnököt és az igazságügy-minisztert, miután tudomást szereztek arról, hogy egy rendőrökből álló „halálbrigád" megölt ötszáz embert. Két nappal később lelőttek két emberjogi harcost. Egyikük, Oscar Kamau Kingara az ENSZ-megfigyelők legaktívabb és legfontosabb informátora volt.
A nagy vihart kavart, etnikai összecsapásokkal kísért és követett botrányos 2007-es választások után a régi-új elnök, a kikuju törzsbeli Mwai Kibaki és az ellenzék vezéreként hatalomra ácsingózó luo nemzetiségű Raila Odinga kiegyezése nyomán közel egy éve alakult koalíciós kormány tevékenysége általános és mély csalódást okozott. Bár megszűnt a vérontás, amely ezer ember halálát és az ország részekre szakadását okozta, de egyebet nem oldott meg.
Az egyetlen dolog, amiben a kenyai politikai elit minden tagja egyetért, hogy megtömje zsebeit és megtagadja adója legnagyobb részének megfizetését, noha ők a világ egyik legjobban fizetett politikusgarnitúrája, miközben Kenya a világ legszegényebb országai közé tartozik.
A gazdasági világválság is a lehető legrosszabbkor tört ki Kenya számára. A mintegy másfél éves etnikai belháború amúgy is visszavetette az ország gazdaságának motorját jelentő szafáriturizmust. Emiatt már eddig is ezreket bocsátottak el, s a munka nélkül maradt fiatalok tömegesen özönlöttek az amúgy is túlzsúfolt városi nyomornegyedekbe.
A közhangulatot jól érzékelteti, hogy a kenyaiak többsége a luo felmenőkkel dicsekvő amerikai elnök, Barack Obama segítségében sokkal inkább bízik, mint a honi politikusokban.
Az etnikai ellentétek és az országot újra eluralni látszó erőszak témáit és egyéb kínos ügyeket a parlament óvatosan kerüli. Több kenyai civilszervezet szorgalmazza a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság bevonását is az etnikai vérengzésekkel kapcsolatos ügyekben, mert nem hisznek benne, hogy a hazai bíróság valaha is eljárna a gyanú szerint az erőszakhullámot felszító és levezénylő politikusokkal szemben.
A sokáig Fekete-Afrika egyik legígéretesebbnek tartott állama ma a megosztottság földje. Az ország tavaly hullt darabokra, amikor a vérengzések elől a vegyes etnikumú területekről százezrek menekültek a csak saját törzsük lakta vidékekre. Ez lett a következménye a 2007-es vitatott végeredményű választásoknak, amelyeket sokak szerint Kibaki elcsalt, mire az ellenzéki vezér, Raila Odinga hajtóvadászatot indított a kikujuk ellen.
Ha nem a milíciák, akkor a fejletlen infrastruktúra és a tehetetlenség és hozzá nem értés okoz tragédiát. Január 28-án elektromos zárlat miatt tűz keletkezett egy nairobi áruházban, s a lángok már egy órája pusztítottak, mire a tűzoltók kiértek. Huszonnyolc vásárló elevenen égett el az épületben. Három nappal később egy üzemanyag-szállító teherautó gyulladt ki az etnikai villongásokról híres Rift Valley közelében. Itt a szemtanúk szerint egy, a jármű felé dobott égő cigaretta okozta robbanás 115 ember halálát okozta. A közvélemény mindkét esetben a rendőrség tehetetlenségét, a tűzoltók és mentők tragikus lassúságát és a tárgyi feltételek elégtelenségét rója fel a kormányzatnak.
A hamu alatt egyre erősebben izzik a parázs. A szaporodó, súlyosbodó politikai, gazdasági gondok, a mind sivárabb életkörülmények, megtetézve az éhínség rémével, a sohasem szűnő etnikai ellentétekkel kísérve máris pattanásig feszítették a húrt.
