Keményvonalas baloldali ralibajnok: itt az új román kormányfő
A 39 éves (szeptemberben tölti a negyvenet), jogász végzettségű fiatalemberre 2001-ben figyelt fel az akkori miniszterelnök. Adrian Nastase unszolására Victor Ponta elhagyta az ügyészi pályát, és államtitkárként átvette a kormány ellenőrző testületének a vezetését. A kormányzati ciklus végén, 2004-ben már miniszteri rangban az európai alapok elköltését felügyelte.
Időközben elindult a pártpolitika lépcsőfokain. A külső szemlélő számára úgy tűnhetett, néhány fokot átugrott, amikor 2002-ben átvette a Szociáldemokrata Ifjúság (TSD) vezetését, ám ez akkor nem jelentett nagyon sokat, hiszen a szervezet gyakorlatilag nem létezett.
Ponta szempillantás alatt valóságos reguláris hadsereget varázsolt a fiatalokból. (Sokak szerint vele kezdődött az ifjúsági politizálás Romániában.) A szervezet annyira jól teljesített a 2004. júniusi helyhatósági választásokon, hogy a pártvezetés ősszel nem tudta elutasítani Ponta követelését: különítsenek el helyeket a parlamenti jelöltlistákon a TSD számára. A kívülről jött, jó tanuló kinézetű fiatalember karakánsága azonban sok „öregnek” nem tetszett. Ezzel magyarázható, hogy noha az évek során több alkalommal is felmerült neve az igazságügyi miniszteri poszt várományosaként, mindannyiszor mellőzték.
Ponta nem sértődött meg: végezte a munkát, amit rábíztak, ellenzékben pedig következetesen úgy viselkedett, mint egy árnyékkormány igazságügyi minisztere. Közben újranősült (felesége és második gyermekének anyja a Fiatal Szociáldemokraták egykori főtitkára, Daciana Sarbu európai parlamenti képviselő), és országos ralibajnok lett (Keleti Edwin navigátoraként, 2008-ban). De végig azt a látszatot keltette: tudja, hogy létezik számára magasabb dobogó.
2010-ben a PSD tisztújítása előtt nem egészen egy héttel megpályázta a pártelnöki posztot, és nyert. A legtöbb megfigyelő ekkor arra fogadott, hogy az „ifjú titán” vagy a PSD-s öregek – mindenekelőtt a „politikai atyjaként” számon tartott Adrian Nastase és érdekkörének – bábja lesz, vagy „felfalják”, ha megpróbálja a saját útját járni. A jelek szerint egyik forgatókönyv sem vált be. Ponta nem vaskézzel, de határozottan irányítja a pártot. Kizárta például az alakulat renitenskedő egykori elnökét, Mircea Geoanát, de csak többszöri figyelmeztetés után.
Ponta keményvonalas baloldalinak tartja magát, egyik példaképe Che Guevara bolíviai forradalmár, mégis sokszor mérsékeltebb Crin Antonescu liberális elnöknél, akivel tavaly megalakította a most kormányra lépő választási koalíciót, a Szociálliberális Uniót. Folyékonyan beszél angolul és franciául, és jó kapcsolatai vannak az európai szocialistákkal.
Miniszterelnökként több kemény kihívással kell szembenéznie, és ezek némelyike kapcsán nehéz úgy dönteni, hogy ne mondjon ellent korábbi önmagának. Ott van például a bérek emelése, amit a távozó kormány júniusi hatállyal előkészített. Múlt héten, még az ellenzékben Pontáék azt hangoztatták, hogy a novemberi parlamenti választások előtt fél évvel törvénytelen a fizetések emelése. Az ellenzékbe került, jobboldali demokrata-liberálisok máris nekiszegezték a kérdést Pontának: megszegi a törvényt, vagy csalódást okoz a béremelésre váró több százezer közalkalmazottnak?
Az őszi választások megnyerésére és a kormányzás folytatására pályázó Pontának mindenekelőtt azt kell bizonyítania, hogy képes helyt állni miniszterelnökként. Kormányfővé jelölése utáni első megnyilatkozása is arra utal, hogy tisztában van a kihívással. Bocsánatot kért az újságíróktól, hogy elkésett, és emiatt később kezdődhetett a sajtótájékoztató, amelyen az államfő átadta a kormányalakítási megbízást. „Ha magam vezetek, hamarabb odaérünk, de tegnap óta sofőrrel közlekedem” – szabadkozott. Szemfüles újságírók azonban kiszúrták: nem hogy nem késett, hanem a megbeszélt időpontnál negyedórával korábban érkezett az elnöki palotába. A jövendőbeli miniszterelnök alighanem jelezni akarta: mostantól a vezetést illetően megfontoltabb lesz…
