A pozíciók újraosztásával David Cameron miniszterelnök több célt is meg kívánt valósítani. A leghangzatosabbnak az a szándéka tűnt, amit politikai megfigyelők a kabinet „halovány és elhasználódott" férfi tagjainak kiszórásaként emlegettek. A kormányfő elszántsága már napokkal korábban nyilvánvalóvá vált, így a vezetés néhány tagja „inkább magától ugrott, mint megvárta volna, hogy lökik".

Cameron tavaly a parlamentben, balján Hague-gel Reuters

Ebbe a körbe tartozott a veterán, a parlamentben 1970 óta szolgáló, a tory baloldalon elhelyezkedő, leplezetlenül Európa-párti tárca nélküli miniszter, Kenneth Clarke, aki hosszú pályafutása során szinte valamennyi fontos kormányzati posztot betöltötte. A népszerű, közvetlen politikus kiválása inkább sápadtabbá teszi Cameron csapatát.

Óriási meglepetés az egyik nagyágyú, William Hague lemondása. A politikai arénába 16 évesen berobbant, mindössze 53 éves exkülügyminiszter egyelőre a diplomácia éléről távozott, magára vállalva az alsóház vezetésének a választások előtt rendkívül kényes funkcióját, de 2015 májusában képviselői mandátumától is megválik, hogy az írói szenvedélyének szentelje minden idejét.

Az erős észak-angliai gyökerekkel rendelkező politikus kiemelt szerepet kap a választási kampányban, de Angelina Jolie oldalán folytatja a háborús konfliktusok alatt elkövetett nemi erőszakok elleni harcot is.

A külügyi tárca vezetését a korábbi védelmi miniszter, a kormány egyik legvagyonosabb tagja, Philip Hammond veszi át. Ő közel áll a párt euroszkeptikus vonalához. Tavaly úgy nyilatkozott, hogy ha Nagy-Britannia nem kap vissza hatásköröket az EU-tól, akkor elgondolkodik, hogy nemmel szavazzon az EU-tagságra a Cameron által újbóli tory győzelem esetén ígért 2017-es ügydöntő referendumon. Ezen túlmenően Hammondot egyébként szürke eminenciásnak tartják, aki a rossznyelvek szerint egészen biztosan nem rendelkezik Hague karizmájával.

Vitathatatlanul bukásnak számít a 46 éves Michael Gove menesztése az általa oly kedvelt oktatási tárca éléről. A kormány több tagjával, többek között magával David Cameronnal és a helyén maradt George Osborne pénzügyminiszterrel ellentétben nem privilegizált háttérrel rendelkező, felemelkedését kitartó szorgalmával elért politikussal kapcsolatban leggyakrabban az „ellentmondásos" jelzőt használják. Nemhogy a pedagógusokkal, de még Theresa May belügyminiszterrel is összerúgta a port.

Gove-ot, aki a konzervatívok frakciófegyeleméért felelős „chief whipként" folytatja, Nicky Morgan váltja, mindössze négyévi parlamenti tagság után. Az ő kinevezése is segített abban, hogy Cameron végre teljesítse azt az ígéretét, amely szerint növeli a nők számát a miniszteri tisztségekben. A legalábbis jövő évi választásokig – az eddigi három helyett – hat hölgy érkezik majd a 23 tagú kormány üléseire a Downing Street 10-be.

Közéjük tartozik Liz Truss, aki az év eleji áradások idején leszerepelt Owen Paterson utódja lesz a környezetvédelmi tárca élén. Az előléptetett nők, köztük az egykori tévés műsorvezető, Esther McVey feltűnően jó megjelenésű, viszonylag fiatal csapatot alkotnak, akik a közelgő kampányban komoly vonzerőt jelenthetnek a választók számára.

A szerdai határidő előtt Cameron Lord Jonathan Hillt, a felsőház elnökét jelölte a brit európai uniós biztos tisztségére. Európában sokan kaphatják fel a fejüket a név hallatán, hiszen az 54 éves volt oktatási minisztert kevesen ismerik Westminster határain túl. A BBC internetes hírportálján James Landale, a közszolgálati médium politikai főszerkesztő-helyettese „kiemelkedően tehetséges technokratának" nevezte Lord Hillt, aki „rendkívül lojális Cameronhoz, de sok képviselő nem fogja elég euroszkeptikusnak tartani".