Napokig üldöztünk hamaszos megszólalót, szóvivőt Gázában, nem szívesen mutatkoztak. Bár még tartanak az izraeli csapásoktól, az övezetben nem csökkent a hatalmuk. A gázai utcák néhány napi ott tartózkodás alatt biztonságosabbnak tűnnek, mint három éve. Fegyverest is kevesebbet látni az utcán.

Hogy mennyivel népszerűbb a Hamasz a háborút után, nehéz megállapítani. Évekkel ezelőtt élmény volt palesztinokkal politizálni, mert szabadon szidtak mindenkit, ma inkább nem nyilatkoznak: félnek.

Ezzel együtt a legtöbben azt állítják, Gáza újjáépítése dönti majd el, sikerül-e Hamasznak bebetonozni a hatalmát. A nemzetközi közösség által múlt héten felajánlott pénzhez elvileg nem nyúlhatnak, de a Hamasz könnyen azt a benyomást keltheti, hogy őt illeti a dicséret a segítségért. A segélypénz könnyen megváltoztathatja az egyszerű emberek amúgy sem túl határozott véleményét.

– A sejkek, a szakállasok kapnak kárpótlást, de mi semmit sem kaptunk – meséli panaszosan Juszef Agrami, a Gázai övezet északi részének Tuam negyedében. A házából január 13-án menekült el családjával együtt az előre nyomuló izraeliek elől, visszatérve a fél házat lerombolva találta. A Hamasz ugyanis most 4000 eurót ad mindent lerombolt ház után, kétezret minden megrongálódott otthonért. A halottakért 1000 euró jár, a sebesültek 500 eurót kaptak borítékokban még a kórházakban. De csak hamaszosok kaptak, vagy olyanok, akiknek „megéri adni”.

A Szamouni család több tucat tagját elvesztette a háborúban a gázai Zeitunban. A népes család egy egész utcát belakott, több házuk is volt. Azt mondják, az ő utcájukban nem volt Hamasz-fegyveres. Mindenesetre az egyik családtag, Mohammad is megkapta a 4000 eurós gyorssegélyt, pedig azt mondja, tavaly nyáron még a Fatah színeiben dolgozott a hírszerzésnek, a puccskor, a Hamasz hatalomátvételekor azonban letette fegyverét.

Juszef szerint ő, a környéken egyedül, azért nem kap pénzt, mert korábban a szociális minisztériumban dolgozott, a Fatah-kormánynak. Most is a palesztin hatóságtól kapja a fizetését, de persze nem dolgozik. A mackó alkatú Juszef mégsem rejti véka alá a véleményét. Szerinte Izrael valójában nem is akarja megsemmisíteni a Hamaszt, hogy így akadályozza meg a palesztin nemzeti egységet, és a háború alatt a Hamasz nem is szenvedett igazi veszteséget, csak a civilek. Sokan nem értik a Gázai övezetben, miért hagyta Izrael épen a Hamasz vezetők házait. Azt mindenki tényként kezeli, hogy a vezetőség a Sífa kórház alatt bujkált.

– Manapság nincs szólásszabadság, nincs demokrácia, nincsenek jogok, mindenki fél – mondja Juszef. – Az emberek látják, hogy igazságtalanság történik velük, de nem beszélnek, mert félnek, és ki akar egy „buta” vélemény miatt meghalni? – teszi fel a kérdést, s közben teával kínál.  Kérdésemre elismeri, persze a Fatah alatt is voltak bajok. – Csak hát így utólag, megszépülnek az emlékek – mondja, és hozzáteszi: legalább Mahmud Abbasz elnök békét akar.

Raed Al-Attar házában már javában folyik a felújítás Beit Lahijában. Ők megkapták a Hamasztól a kétezer eurót. Nem csoda, hiszen Al-Attar a hamaszos belügyminisztériumban dolgozik. – Nem azért nem kapott a másik család pénzt, mert fatahosok, egyszerűen még nem került rájuk a sor – mondja a háza emeletén, ahol egy izraeli zászlóval ellátott mecsetet rajzoltak a falra az izraeli katonák.

Szerinte a Hamasz népszerűsége rendületlen, hiszen ellenálltak az izraeli hadseregnek, és most azonnal segítséget nyújtanak a rászorulóknak. Kérdésemre, hogy miért nincsenek tüntetések a háború vagy a magas árak miatt, Al-Attar elmondja, ha a szervezők engedélyt kapnak, ha a tüntetés békés és a nép javát szolgálja, akkor nem lehet akadálya. Szerinte fatahosokat csak a puccs alatt öltek, vagy sebesítettek meg, a háború alatt csak a kémekkel végzett a Hamasz.

Ezt szajkózza a végül is kötélnek állt Iszmail Al-Askar hamaszos parlamenti képviselő is. Azt állítja, a háború alatt csak a családok között voltak összetűzések, a Hamasz nem célzott meg senkit pártállása miatt. Al-Askar azt mondja, a Hamasz nem elszigetelt a világtól, arab és iszlám államoktól kapják a pénzt.

– A különbség, hogy Jasszer Arafat politikája az volt: ha nem vagy ellenünk, akkor velünk vagy; a Hamasz viszont azt mondja: ha nem vagy velünk, ellenünk vagy – magyarázza Faruk Dawwas palesztin közgazdász, aki diákként és diplomataként Magyarországon élt évekig. A palesztinok ritkán hajlandók nyíltan a Hamaszt is felelőssé tenni a háborúért, bár többen számolnak be izraeli telefonhívásokról, melyekben egy géphang arabul ezt magyarázta nekik.

- Akik annak idején meg akarták büntetni a korrupt Fatahot és a Hamaszra szavaztak, azok mára megbánták – mondja egy neve elhallgatását kérő palesztin újságíró. Azt állítja, nem írhat az emberi jogok megsértéséről, mert a Hamasz megbüntetné, letartóztatná, vagy lábon lőné. Mint mondja, a Fatah kormányzása alatt is letartóztattak újságírókat, de sosem lőtték őket meg. – Nem volt szisztematikus az elhallgattatás – mondja Agrami. Ráadásul – teszi hozzá – akkor lehetett írni ezekről a kihágásokról, lehetett tiltakozni – ma nem.

– A két szervezet között olyan mély az ellentét, mintha etnikai konfliktusról lenne szó – magyarázza egy gázai palesztin. – Izrael régóta próbálja emigrációba kényszeríteni a palesztinokat, a Hamasznak két év alatt sikerült elérnie, hogy mostanra mindenki el akar menekülni – vélekedik egy másik, szintén név nélkül.

Palesztinok melegednek házuk romjai alatt a Gázai övezet északi részén fekvő Dzsabalija településen.