Aljakszandr Lukasenkát nem hívták meg a csúcsra, hogy ne legitimizálják a hatalmát, és ne ismételjék meg a múlt hibáit, amikor az európai szalonokban üdvözölték Robert Mugabét vagy Moammer Kadhafit. Ha viszont Fehéroroszország olajnagyhatalom lenne, az EU bizonyosan finomabban kezelné a minszki satrapát, úgy mint Ilham Aliyev azerbajdzsán elnököt, aki szintúgy meghamisította a választásokat, és szintúgy üldözi a saját ellenzékét. Aliyev részt vehetett a csúcson, mert országának van kőolaja és földgáza, amelyekre Európának szüksége van. Fehéroroszországnak csak traktorai vannak.

Az európaiak többsége számára a keleti partnerek ugyanolyan távoliak, mint Banglades vagy Guyana. A fehéroroszországi politikai foglyok csak hébe-hóba jutnak a Nyugat eszébe, a sajtószabadság bakui megsértésére egyáltalán nem jut figyelem, s az európai parlamenti képviselőket jobban felháborítja ma a "veszélyes nacionalista" Orbán Viktor, mint Aljakszandr Lukasenka.

Ebben az összefüggésben jó dolog, hogy a Varsóban összegyűlt európai vezetők élesen elítélték a fehérorosz rezsimet, és Donald Tusk bejelentette, hogy demokratizálás nélkül Minszk nem számíthat az EU pénzügyi segítségére. Ám ha valaki úgy gondolná, hogy ez az üzenet felébresztette az európaiak szunnyadó lelkiismeretét, annak elég belelapoznia néhány újságba, vagy böngésznie az interneten, hogy ábrándjai szertefoszoljanak. Még a legtekintélyesebb médiumok is teljesen lényegtelennek minősítik a Visztula menti csúcstalálkozót.

A Gazeta Wyborcza szerint Lengyelországnak köszönhetően Európa nem teljesen feledkezett meg a Keletről, "második tüdejéről". Mert ez a provinciális és elhanyagolt régió jobb jövőt érdemel.

A varsói csúcs az Ukrajna és Fehéroroszország körüli problémák miatt kudarccal is végződhetett volna, de szerencsére nem így történt. Nem hivatalos információk szerint Viktor Janukovics ukrán elnök megígérte Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök ügyének kompromisszumos megoldását. Kérdés, hogy betartja-e a szavát?

A keleti partnerség, Timosenko és a fehérorosz ellenzék felemlegetése annak bizonyítéka, hogy Európa levonta a tanulságot az észak-afrikai szomszédságban történtekből. Ott a Nyugat egészen az "arab tavaszig" olyan erősen aggódott a status quo miatt, hogy a kisujját se mozdította azért, hogy segítsen a demokratikus ellenzéknek. 

A következő keleti partnerségi csúcstalálkozó két év múlva lesz. Remélhetőleg jobb hangulatban zajlik le, mint mostani. Európa, amely jelenleg a saját problémáival küszködik, kész lesz arra, hogy a Kelettel is foglalkozzon. A Kelet pedig - adja az Isten, hogy úgy legyen - felgyorsítja a demokratizálást, kész lesz jobban közeledni Európához. A varsói csúcstalálkozó megteremtette ennek feltételeit. A többi már nem rajtunk múlik - írta a Gazeta Wyborcza.