Bár a dúsgazdag arab monarchia múzeumi hatóságának (QMA) élén álló, harmincéves hercegnő az idén került először a százas lista első helyére, egy ideje már stabil helye van az ezredforduló óta publikált rangsorban: 2011-ben a kilencvenedikként debütált, tavaly már a tizenegyedik volt.

Mostani élre törését az Art Review azzal magyarázza, hogy az olajeladásokból származó jövedelmének egy részét technológiai és kulturális fejlesztésekre költő Katar a piac minden szereplőjénél többet áldoz művészeti alkotások vásárlására. Noha a pontos költségvetés nem ismert, becslések szerint évente egymilliárd dollárt szán ilyen célra – harmincszor annyit, mint tavaly a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMa) és 175-ször többet, mint a londoni Tate Galéria.

Tavaly rekordáron, 250 millió dollárért került Katarba például Paul Cézanne alkotása, a Kártyázók, az idén pedig 50 millió fontért szerezték meg Pablo Picasso Gyermek galambbal című művét. Az amerikai absztrakt expresszionista festő, Mark Rothko egyik képéért 2007-ben 73 millió dollárt adtak, a legtöbbet, amennyit második világháború utáni festményért valaha is fizettek, a brit Damien Hirst egyik installációját pedig csaknem tízmillió fontért vették meg, annyiért, amennyit még sosem áldoztak élő művész munkájára.

Nemcsak vásárlásokkal, hanem szponzori tevékenységével is kiemelkedik a művészeti világból az észak-karolinai Duke Egyetemen diplomázott, a párizsi Sorbonne-on is tanult hercegnő vezette QMA. Beszállt például annak a retrospektív Hirst-kiállításnak a költségeibe, amely tavaly a Tate Modern galériában több mint 460 ezer látogatót vonzott, támogatta a japán Murakami Takasi párizsi tárlatát, és részt vesz a dohai filmfesztivál szervezésében is. 

A katari múzeumok gyűjteményeit nemzetközi szaktekintélyek tanácsai alapján bővítik. Sejka al-Majassza beosztott kurátorainak mindegyike külföldi, irodáját pedig Edward Dolman vezeti, aki két éve a Christie’s aukciósház elnöki tisztéről távozott, hogy csatlakozzon a hercegnő csapatához.