Katanga, a világ legjobb biznisze
A legszemléletesebb példa a Kongói Demokratikus Köztársaság ásványokban rendkívül gazdag tartománya, Katanga, amelynek mindennapjairól, társadalmi-gazdasági viszonyairól Thierry Michel belga rendező forgatott dokumentumfilmet Katanga Business címmel.
Különös, hogy éppen egy belga filmes igyekszik feltárni az igazságtalanságoktól hemzsegő teljes igazságot Kongó déli tartományáról, a világ elé tárni mindazt a borzalmat, amit a gazdaggá válást ígérő ásványkincsekért folyó harc kivált az emberekből. Hiszen a XIX. és XX. század fordulóján éppen a belga II. Lipót király volt az, aki a legkegyetlenebb kizsákmányolásával a legtöbbet rabolta el a kongóiaktól. A lényeg azóta sem változott, csak a szereplők és a módszerek mások. Ma, ahogy Thierry Michel a Le Monde francia napilapnak adott interjújában mondja, a katangai viszonyok kicsiben leképezik a világgazdaságban folyó harcokat. Az afrikai ásványkincsvagyont közel két évszázada fosztogató európai nagyhatalmak mellett mind erőteljesebben lép fel Kína.
Utóbbinak történelmi előnye, hogy jelenlétüket nem terheli a gyarmatosítás iránti gyűlölet, ráadásul eljátszhatja a segítő kéz szerepét: hitelt nyújt, utakat épít a bányáktól a tengeri kikötőkig stb. Cserébe persze koncessziót kér és kap. Peking manapság a legnagyobb felvevője a katangai réznek, kobaltnak és más érceknek. „Éhségét” még a gazdasági világválság sem csillapította, s ezzel újabb előnyre tett szert a nyugati cégekkel szemben. A harc kimenetele korántsem megjósolható, hiszen a múlt felhalmozott tradíciói, a bejáratott kapcsolatrendszer és a helyismeret a volt gyarmattartók mellett szólnak, s erre bizonyíték, hogy a legnagyobb katangai bányavállalkozás még mindig a belga Fourest család birtokában van, amely még az 1930-as években vetette meg itt a lábát.
A film szándéka szerint nem vádirat, hanem tényfeltárás. Bemutatja nemcsak a kiszolgáltatott, a végtelenségig hajszolt vájárok nyomorát, hanem a gazdasági versengést is a „keselyűk” között, a „nagy hal megeszi a kis halat” kapitalista igazságát, a helyi hatóságok hozzáállását. Még az eredeti tőkefelhalmozás is felfedezhető a vadnyugati pionírokhoz hasonlóan a hatalmas, lakatlan vidékeken magányosan megtelepülő, illegális bányavállalkozók képében, akik kihasználva, hogy a hatóságok nem tudnak ekkora területeken mindenre figyelni, „kihasítanak” maguknak egy kis területet, s vájni kezdik a földet. A kérdés csak az, mit találnak előbb: rezet, aranyat vagy kobaltot.
Ha a hatóságok mégis megjelennének, sohasem a – többnyire kínai – tulajdonost, hanem alkalmazottját találja a helyszínen, aki a helyi nyelven egyáltalán nem, angolul, franciául is legfeljebb egy-két szót tud. Nem is tudnak mit kezdeni vele. Egy kis keménykedésre talán némi készpénz előkerül, bírságnak, baksisnak megteszi. A tehetősebb, de még mindig nem nagy vállalkozók már ügyelnek rá, hogy minden papírjuk rendben legyen, itt legfeljebb a munkakörülményekben találhatnak kifogásolnivalót, nem ritka, hogy a vájárok mezítláb dolgoznak.
A film főszereplője, Moďse Katumbi, Katanga kormányzója maga sem angyal. Annyival különb a „Katanga Business” nevű társasjáték többi szereplőjénél, hogy nem csupán a saját zsebének megtömésével foglalkozik, de törődik a tartomány sorsával, jövőjével is, hogy a föld mélyén rejlő kincsek hasznából érezzen valamit az is, aki a felszínre hozza. Mint a többi politikus, ha vidékre, kampányolni megy, ő is vastag bankjegyköteggel utazik. Ilyenkor a kis címletekből sokat szétoszt a nincstelenek között, miközben dollármilliókat költ az általa irányított lumumbashi futballklubra.
Amíg a kincstartalék tart, minden vállalkozó igyekszik megőrizni vagy erősíteni pozícióját. Az sem véletlen, hogy szinte kivétel nélkül minden bányát fegyveresek őriznek. Ezek a magánhadseregek olykor-olykor rátámadnak mások bányáira, de ezek a csetepaték hamar elülnek. De ennél is szilárdabbak a koncessziók, amelyeket a függetlenné válás (1960) és a Mobutu-féle „zaireizálás” (1970-es évek) óta minden kongói államfő bőkezűen osztogatott többnyire fegyverekért, katonai támogatásért cserébe. (Így tett szert mesés vagyonra Robert Mugabe zimbabwei diktátor is.). Bár Joseph Kabila kormánya néhány éve megpróbálta kezébe venni a bányászat felügyeletét, a szerződések felülvizsgálatának nem sok következménye lett.
Katanga ma is Business, alighanem a világ egyik legnagyobb üzlete.
