A Clarence House, a walesi herceg udvaroncai szerint a nem hivatalos életrajz szerzője, Catherine Ma­yer egyetlen alkalommal, több mint egy éve, még a Time magazin londoni munkatársaként folytathatott legfeljebb kilencperces, exkluzív beszélgetést Károllyal.

Azóta csak a királyi tudósítói csapat tagjaként követhette a trónörökös hivatali tevékenységét, anélkül hogy kérdéseket tehetett volna fel neki. Korlátozott hozzáférése azonban nem zavarta meg abban, hogy megállapítsa: a becsvágyó Károly soha nem fog megelégedni ceremoniális szereppel az ország élén. Az amerikai újságírónő megítélése szerint a jövő brit uralkodója „rendkívüli vívmányokra, egyben ugyanennyire rendkívüli hibákra is képes". Kiterjedt érdeklődési köre „aggodalmat kelt" a Buckingham-palotában, miután II. Erzsébet úgy érzi, „az ország nincs felkészülve az újítások sokkoló erejére".

Erzsébet és Károly környezetéhez tartozó személyekkel folytatott beszélgetések alapján Catherine Ma­yernek az a benyomása, hogy a trónörökös kedvenc ügyeit – mint a környezetvédelmet vagy az építészetet – sokkal inkább integrálná királyi tevékenységébe, mintsem megszabadulna tőlük. Károly legfőbb kritikusai közé tartozik édesapja, Fülöp edinburghi herceg, aki „önzésnek" tekinti, hogy fia nem tud megválni „intellektuális szenvedélyeitől".

A walesi hercegről a közeljövőben napvilágot látó négy életrajz közül az első leleplezi a két rivális udvartartás, a Buckingham-palota és a Clarence House közötti intrikákat, feszültségeket is. Bizalmasai arra bátorítják Károlyt, hogy II. Erzsébet uralmának alkonyán legyen minél aktívabb és használjon ki minden lehetőséget – írja.

A véleményét a nyilvánosság előtt sem leplező herceg stílusa fejfájást okoz a monarchiának, hiszen alkotmányos problémákhoz vezethet, ha beleszól politikai kérdésekbe. Azt azonban még az életrajz szerzője sem vitatja, hogy Károly „retteg" szülei halálától, és második feleségével, Kamillával együtt a mának, a jelen feladatainak él.