Katonák és rendőrök próbálták fenntartani a rendet, nem teljes sikerrel, Tuniszban szombaton, egy nappal azután, hogy Zine El Abidine Ben Ali 23 évi elnöksége után a tüntetések hatására elhagyta az országot. A fővárosban a pénteki több ezres, Ben Ali lemondását követelő politikai demonstrációt követően a rendkívüli állapot nyomán hozott intézkedések, így a kijárási tilalom ellenére már éjszaka megkezdődtek a fosztogatások, felgyújtották Tunisz központi pályaudvarát, üzleteket raboltak ki. Az állami televízió élő adásban fogadta a telefonálókat, akik a betörők miatt riasztottak.

Nem volt világos, hogy elkeseredett munkanélküliek, netán bűnözők próbálták kihasználni forradalmi változás zavaros helyzetét, avagy tudatos provokáció áll a háttérben.yatódtak, szemtanúk mindenesetre nem egyszer a Ben Ali rendszerének híveit, sőt rendőreit vélték felismerni. Azt követően azonban, hogy az este a kijárási tilalom életbe lépett, a főváros központja elnéptelenedett.

Szombaton a nap folyamán két városból, Monastírból és Mahdiából is az a hír érkezett, hogy kigyulladt az ottani börtön. Az első közlés szerint Monastírben 42 életet követelt a tűz, amelynek okára nem.tudtak magyarázatot adni. Tunisz központi pontjain, így a középületek, például a gyűlölt belügyminisztérium előtt is harckocsik állomásoznak egész nap. A külföldi hírügynökségek szerint a nap folyamán több ízben is lövéseket, sorozatokat lehetett hallani, így éppen a belügyminisztérium felől.

A legnagyobb tunéziai szakszervezet, az UGTT a köztelevízióban szombaton felhívást intézett a helyi lakosokhoz: alakítsanak önvédelmi csoportokat, hogy meg tudják védelmezni a békés polgárok testi épségét és javaikat. Gondot okoz az is, hogy a élelmiszerüzletek zárva vannak, és a az emberek egyre inkább szűkében van az élelemnek.

Vasárnapra virradó éjjel a tunéziai főváros és környéke fölött katonai helikopterek köröztek, mert a hatóságok értesülései szerint nagy sebességgel közlekedő autókból lakóházakra lőttek.

Ezzel együtt Tunisz és külvárosi negyedek viszonylagos nyugalomra ébredhetettek. A központi Burgiba sugárút blokádját reggelre valamelyest enyhítették a hatóságok, eltávolították az úttorlaszokat. A rendőrség is kisebb létszámban volt jelen, mint szombaton.

A főváros főútjai néptelenek voltak reggel. Minden stratégiailag jelentős ponton katonák vannak, így a tuniszi-karthágói nemzetközi repülőtéren, a jegybank és a Zin el-Abidin ben Ali elmenekült államfő vezette párt, a Demokratikus Alkotmányos Gyűlés székháza előtt is.

A pénteken Szaúd-Arábiába menekült államfő egyik rokonát, feleségének unokaöccsét megkéselték - értesült az AFP. A feltételezhetően egy munkatársától kapott késszúrástól Imed Trabelsi – egy kétes hírnevű üzletember – a kórházban életét vesztette. A haláláról szóló korábbi hírekkel ellentétben életben maradt viszont az egyik tuniszi klinikán az Európai Sajtófotó-ügynökség (EPA) francia állampolgárságú fotóriportere, Lucas Mebrouk Dolega, akit még pénteken talált el egy rendőr könnygázgránátja. Ő lett volna eddig az egyetlen külföldi a tunéziai zavargások több tucat áldozata közül. Vasárnapi közlés szerint bíróság elé állítják Tunéziában Ben Ali biztonsági szolgálatának vezetőjét, Ali Szeriatit és az elnöki gárda további egy tucat tagját fegyveres erőszak szítása vádjával. (Nekik tulajdonítják a hétvége több utcai provokatív lövöldözését is.)

Ben Ali péntek késő délutáni menekülése után huszonnégy óra alatt az ideiglenes elnöki poszton változás történt, ami a színfalak mögötti hatalmi harcra is utalhat. Az alkotmánytanács úgy döntött, hogy az elnöki szék megüresedésekor nem a kormányfőt, hanem a parlament elnökét illeti az ideiglenes államfői tisztség.

Mohammed Ghannouchi így csak néhány óráig volt ideiglenes államfő, helyét a 77 éves Fouad Mebazaa vette át, aki azonnal elrendelte egységkormány felállítását az ellenzéki pártok bevonásával is - erre nem volt példa Ben Ali több mint kétévtizedes teljhatalma idején. Az új ideiglenes elnök beszédében - az alkotmánynak megfelelően - 60 napot adott a választások megtartására. A megfigyelők egyébként mind a kormányfőt, mind a képviselőház elnökét Ben Ali kiszolgálójának tartják.

Az ellenzék szerint azonban pillanatnyilag nem ez a fontos, hanem, hogy békésen, tárgyalásokkal eljussanak egy valóban demokratikus rendszerhez. A háttérben ugyanis ott a nagyhatalmú hadsereg, és a politikai élet most borotvaélen táncol, nehogy a katonai vezetés puccsra valamilyen ürügyet találjon a puccsra.

A külföldi kommentátorok most azt a kérdést teszik fel, hogyaz arab világban példa nélküli tunéziai fordulat milyen hatással lesz a többi autoritárius rendszerre, Algériára, Marokkóra, Líbiára vagy Egyiptomra. A problémák gyökere ugyanis hasonló, így a lakosság jelentős részét kitevő fiatalkorúak helyzete, a munkanélküliség, miként az alapvető élelmiszerárak megugrása.

Algériában január elsejét követően ugyancsak voltak zavargások, amelyet a kormányzatnak sikerült lecsendesítenie az ármelkedések visszavonásának ígéretével. A hírmagyarázók ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy Tunézia Habib Burgiba korábbi elnök által kezdett szociális reformoknak köszönhetően Észak-Afrikában a legnyitottabb társadalom, itt a legmagasabb az iskolázottság.

Érdemes emlékeztetni, hogy a szikrát egy felsőfokú végzettségű, informatikus munkanélküli öngyilkossága jelentette, miután a rendőrség elkobozta egy vidéki városban engedély nélküli zöldséges- és gyümölcsösstandját még december közepén. Kezdetben főleg olyan városokban robbant ki az elégedetlenség, ahová a turizmus kedvező hatása nem ért el. Mígnem végül Tuniszra is átterjedtek a tüntetések, s pénteken ezrek nem csak  a munkanélküliség és az ármelkedések miatt tiltakoztak, hanem már szabadságot, így az elnök lemondását követelték. Ben Ali végül Szaúd-Arábiába távozott. Ellentmondásosak az adatok,
hogy hány életbe - harmincba vagy hetvenbe - került a változás kikényszerítése. Ha a nehezén Tunézia talán már túl van, továbbra sem ígérkezik egyszerűnek a demokrácia elnyerése.

Amerika előre tudta. A WikiLeaks által nyilvánosságra hozott amerikai diplomáciai táviratok szinte megjósolták a tunéziai robbanást. Robert F. Godec távozó nagykövet 2009. július 17-i táviratában vázolta leendő utódjának a tunéziai állapotokat. „Számos okból Tunézia az Egyesült Államok közeli szövetségese lehetne. De nem az. Noha bizonyos kulcsértékekben egyetértünk, s az ország eléggé fejlett is, ám Tunézia nagyon problémás. Ben Ali elnök öregszik, rendszere szklerózisban szenved, s nem körvonalazódik az utód személye. Sok tunéziai frusztrált a politikai szabadság hiánya miatt, és dühös az elnöki család korrupciós ügyei, a magas munkanélküliség és a régiók közti egyenlőtlenségek miatt. A szélsőség állandó fenyegetést jelent. E problémákat tetézi, hogy a tunéziai kormányzat nem fogad el bírálatot sem otthonról, sem külföldről. Sőt, a kritikát még nagyobb kontrollal próbálja ellensúlyozni, rendre bevetve a rendőrséget. Eredmény: Tunézia egy rendőrállam, nagyon kevés véleménynyilvánítási vagy gyülekezési szabadsággal, súlyos emberi jogi problémákkal. Mindezek következtében a rendszer stabilitásának kockázatai ­hosszabb távon erősödnek" - írta a nagykövet. Godec egy másik, tavaly júniusi táviratában pedig azt írta, hogy Ben Ali valójában azt teszi, amit felesége, Leila diktál. „Egyes értesülések szerint a feleség azzal számol, hogy férje súlyosbodó betegsége esetén átveszi Tunézia elnöki tisztét." Márpedig Ben Ali és Leila családja, a Trabelsi-klán tagjai korrupciósorozat felelősei, mindent büntetlenül megtehetnek, beleértve a dokumentumhamisítást is - így a távirat.