A kiotói jegyzőkönyv kizárólag az aláíró fejlett országokat kényszerítette minimális (átlagosan 5,2 százalékos) üvegházgázkibocsátás-csökkentésre. Az eredmények látványosak – kisebb lett az újonnan gyártott autók széndioxid-lábnyoma, lendületet vett a zöld gazdaság fejlődése, kitört a megújulóenergia-foradalom –, ám nem sokat érnek: a globális kibocsátás változatlanul nő, és inkább csak a földrajzi eloszlása változik (a fejlettek a világ keleti és déli országaiba száműzik a legszennyezőbb ipari tevékenységeket).

Kanada sem az ország-szintű, sem az egy főre eső kibocsátás tekintetében nem tartozik a legnagyobb szennyezők közé, ezért a mostani lépésnek minimálisak a közvetlen következményei. Az üzenet azonban egyértelműen negatív, hiszen a cél az lenne, hogy olyan megállapodás szülessen, amely az összes országot valamilyen fokú kibocsátás-korlátozásra kötelez. Egy ilyen egyezményt állítólag a kanadai kormány is aláírna – jelenleg éppen azzal érvelnek, hogy a legnagyobb szennyezők közül az USA és Kína sem részese a kiotói folyamatnak, és ez hozzájuk képest versenyhátrányba hozza a kanadai gazdaságot.