Az érintettekhez eljuttatott korábbi levelezésből úgy tűnt, a brit kormány nem kívánja elrontani intervenciójával a Líbiával alakuló gyümölcsöző gazdasági és politikai kapcsolatokat.

A háttérben 138, az IRA terrorkampánya során 1983 és 1998 között életét vesztett brit után követelt fájdalomdíj áll. A többek között a Harrods luxusáruház, a londoni City, a warringtoni vásárlóutca elleni és Omaghban elkövetett atrocitások során a republikánusok Líbiából importált Semtex robbanóanyagot használtak.

A kártérítésért folyamodott amerikaiak számára Líbia már létrehozott egy másfél milliárd dolláros alapot. Kadhafi líbiai vezető nem volt hajlandó állami támogatást nyújtani, így a keretet a közel-keleti ország gazdag ásványi kincseinek kiaknázásának reményében külföldi vállalatok adták össze.

Hétfőn a brit kormányfő szóvívője tagadta, hogy Brown megváltoztatta volna álláspontját az ügyben. A „megközelítés nem változott”, és a Külügyminisztérium diplomatái csak „segítenek”, de „nem tárgyalnak” a kompenzációkról.

A kérdés abban az exkluzív tévéinterjúban is felmerült, melyet az ifjabb Kadhafi, Szaif adott a Sky News televíziónak. A vezetői tisztség várományosa először is „védelmébe” vette Gordon Brownt, mondván, a kormányfő nem játszott szerepet a lockerbie-i merénylő szabadulásával kapcsolatos tárgyalásokban. A kártérítés gondolatát azonban elutasította, mondván, „bárki bekopoghat hozzájuk és kérhet pénzt”. A családtagoknak bíróság előtt kell bizonyítaniuk igazukat.

Az augusztus 20-án hazatért Abdelbászet Ali al-Megrahiról annyit mondott, hogy „száz százalékig hisz az ártatlanságában”. Az 57 éves férfi továbbra is súlyos beteg és kórházi megfigyelés alatt áll.

Gordon Brown: messze a "korona"