„Szerintetek Sanader nem felelős, szerintünk meg felelőtlen” – így foglalta össze a történteket Zoran Milanovic, az SDP elnöke. Válaszul Ivo Sanader azt mondta: lehet játszadozni a demokráciára hivatkozva, de inkább arra a munkára kellene koncentrálni, ami az ország jövőjét alapozza meg.

Sokan fogalmaznak most úgy Horvátországban: Ivana Hodak ügyvédgyakornok néhány héttel korábbi brutális kivégzése volt az utolsó csepp a pohárban – az elkövetőkről máig nem tudni semmit, noha a kormányfő határozott fellépést ígért a horvát maffia megfékezésére. Ehhez képest Zágrábban újabb, kétes ügyletekről is ismert „vállalkozót” likvidáltak a héten.

Repedezni kezdett a máz az eddig sikeres horvát píáron, az Európa felé törekvő országban sorra dőlnek a dominók: egyetemi tanárok éveken át pénzért adtak el vizsgákat, diplomákat, a háború alatti kétes fegyverüzletekből származó vagyonok birtokosai próbálnak diktálni a politikusoknak, stb.

Ki a felelős ezért, kérdezi az ellenzék, ki tehet a közbiztonság látványos romlásáért, a mindent átszövő korrupcióért, és az uniós csatlakozási tárgyalások lelassulásáért?

Utóbbira van azért egy bármikor előhúzható horvát válasz: Szlovénia. A szomszédos ország valóban felszólalt Brüsszelben az „üres horvát ambíciók” ellen. És igaz az is, hogy a két állam viszonyát komoly határviták mérgezik. Nagyobb baj ennél, hogy más uniós tagállamok is egyre több kérdést tesznek fel, és kétségeiknek adnak határozott hangot.

A korábbi magabiztos horvát álom, hogy 2009-ben akár tagállammá is válhatnak, egyre inkább ködbe vész. Brüsszelben egyelőre nem említenek dátumot, Hannes Swoboda – aki az Európai Parlament megbízásából értékeli a csatlakozási erőfeszítéseket – is legfeljebb csak 2012-őt mond, ha a horvátok színvallásra kényszerítik.

A legnagyobb pánikot Szerbia felzárkózása okozza, ami Európából nézve praktikus megoldás lenne, Horvátországban azonban egyre nagyobb társadalmi ellenállást vált ki. Jóindulatúan azt lehet mondani, a horvátok egyelőre semlegesen állnak a csatlakozáshoz, mindössze 30 százalékuk látná jó fordulatnak, 39 százalékuk pedig nem tud dönteni. A többiek egyértelműen ellene vannak, féltik a földjüket, a munkahelyüket, köztük például az unió által halára ítélt, eddig állami pénzből fenntartott korszerűtlen, veszteséges hajógyárakat, amelyek főleg a háborúban érdemeket szerzett honvédőknek adnak megélhetést.

Nem akarunk újra Jugoszláviában élni, és „közös érdekeknek” megfelelni, érvelnek indulatosan a horvátok, ha a Balkán jövője kerül szóba.

Miroslav Miskovic szerb vállalkozó egyébként épp a hét elején jelentette fel Horvátországot Brüsszelben. A Forbes listán is jegyzett 63 éves férfi arról panaszkodott Olli Rehn bővítésért felelős európai biztosnak, hogy nem fektetheti be a pénzét Horvátországban, hiába próbálkozik több területen is – például vendéglátás, ingatlan – minden projektet azonnal elvisznek az orra elől rosszabb ajánlatot tevő, horvát cégek.

(IZOLA)

Ivo Sanader horvát kormányfő - egyebek mellett az uniós csatlakozási tárgyalások lelassulása miatt szeretnék leváltani