Akármilyen jó arcot igyekezett is vágni, nem a legjobb hetét zárta David Cameron. Ha az angol futballválogatott csúfos világbajnoki szereplését nem lehet is a rovására írni, egykori kommunikációs igazgatója, az illegális telefonlehallgatások miatt bezárt News of the World bulvárlap volt főszerkesztője, Andy Coulson bűnösségének kimondása személyesen is kellemetlenül érintette. A brit miniszterelnök becsületére legyen mondva, amikor bebizonyosodott, hogy igazuk volt azoknak, akik kezdettől fogva kétségbe vonták kinevezési gyakorlatát, azonnal bocsánatot kért a közvéleménytől.

falseFrancois Lenoir / Reuters

Szerencsétlen csillagzat alatt született a könnyed pillanatokat (új angol szóval chillaxingnek nevezett kikapcsolódást) kedvelő konzervatív vezető ötlete is, hogy megismétli a Downing Street 10.-ben Tony Blair 1997-es felejthetetlen Cool Britannia partiját, amelyen a brit kreativitás sikereit ismerték volna el. Míg elődje, a népszerűsége csúcsán lévő munkáspárti kormányfő meghívását a brit kulturális élet színe-java elfogadta, Cameronnak olyan B listás vendégekkel kellett beérnie, mint Cilla Black veterán táncdalénekes, Katherine Jenkins klasszikus zenei előadó vagy Danielle Lineker, a nyolcvanas-kilencvenes évek futballsztárja, Gary Lineker második felesége.

Mindezek a kínos pillanatok azonban eltörpülnek David Cameron 26-2-es veresége mellett, amelyet az Európai Bizottság leendő elnöke, Jean-Claude Juncker jelölése kapcsán szenvedett el. Legélesebben a Financial Times szerkesztőségi blogja bírálta a kormányfőt, amiért „rangon aluli házasságra” lépett az Európai Unió tizennyolcadik legnagyobb gazdaságát képviselő, a bankokra éppen különadókat kivető Orbán Viktorral. A The Guardian pusztán nacionalistaként emlegeti a „furcsa pár” magyar tagját.

A Juncker-ügyben tanúsított magatartása miatt – alig több mint tíz hónappal a következő parlamenti választás előtt – Cameron diplomáciai érzéke és ítélőképessége is alaposan megkérdőjeleződött. Ahogy a Sky News befolyásos politikai főszerkesztője, Adam Boulton a The Sunday Timesban fogalmazott, a kormányfő támadásoknak tette ki magát, amiért „teljesen elszámította magát európai szövetségeseinek száma felől, és most két nagyon kockázatos ügyben, a skót függetlenségről szóló és a brit EU-tagságra vonatkozó népszavazással is mindent egy lapra tett fel. A kimenetel akár a szigetország felbomlása és az EU-ból való kivonulása lehet” – figyelmeztet a kommentátor.

Miután Angela Merkel támogatása illúziónak bizonyult, sőt a német kancellárt egyre jobban ingerelte Cameron nyers érvelése, majd a brit kormányfőt svéd és olasz kollégája is cserbenhagyta, az EU-csúcs után két nappal a konzervatív politikus békülékeny hangot megütve gratulált Jean-Claude Junckernek. A miniszterelnök a konzervatív luxemburgi politikus azon ígéretébe kapaszkodik, hogy igyekszik tisztességes feltételeket biztosítani Nagy-Britanniának, és figyelembe veszi a politikai aggodalmakat.

Mindeközben diplomáciai misszióra indult George Osborne brit pénzügyminiszter, aki Berlinben megszerezte kollégája, Wolfgang Schäuble támogatását egy az EU és Nagy-Britannia közötti előnyös megállapodáshoz. Ezt elengedhetetlennek tartják ahhoz, hogy a 2017-ben esedékes népszavazás után is fennmaradjon a brit uniós tagság.

A hét elején a westminsteri parlamentben Cameron kapott jócskán az ellenzék vezérétől is. Ed Miliband –aki szintén ellenezte Juncker jelölését – úgy vélekedett, hogy a fenyegetések és sértegetések kombinációjával Cameron csak elidegenítette a szövetségeseit, és ezek után az EU-tagság feltételeinek újratárgyalási esélyei sem túl fényesek. A konzervatív padsorok viszont ünnepelték a szorosabb integrációt elutasító brit kormányfőt.