Noha még mindig Európa rendelkezik az egyik legfejlettebb szociális ellátó-rendszerrel, a kontinensen mégis hárommillió hajléktalan él. Számuk az utóbbi években egyre növekedett, aminek csak egyik oka a gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség. A hajléktalanság elleni küzdelem azonban nem csupán gazdasági kérdés: a méltóságról, az emberi jogokról és a szociális befogadásról is szól, amelyek uniós alapjogok.

– Nem mindegy, hogy valaki egy román, bolgár faluban, kisvárosban, vagy Londonban, Stockholmban él hajléktalanként, mert más színvonalú az ellátórendszer. Mivel ma már az utazás költségei viszonylag alacsonyak, megfigyelhető a hajléktalanok "vándorlása" azokba az országokba, ahol könnyebb megélni az utcán. Vagy azért, mert sűrűbben szőtt a szociális háló, vagy azért, mert jobban adakoznak az emberek. Erre persze nem az a megoldás, hogy a jobb módú országok megpróbálják korlátozni a hajléktalanok beutazását, vagy megnehezíteni az ottlétüket. Ehelyett minden uniós tagállamra érvényesen kellene rendelkezni egyfajta „minimum-feltételrendszerrel" - mondta tudósítónknak a szocialista politikus. Bihary Gábor a hajléktalan-ügy európai stratégiájának kidolgozására tett jelentését egyhangúlag elfogadták a Régiók Bizottságában.

Az ülésen elhangzott: egyes tagállamokban elenyésző a jövedelmekhez képest megfizethető szociális bérlakások száma. Az RB korábban már elfogadott egy a véleményt, amely hangsúlyozottan foglalkozott a szociális lakhatással, mondván: elsődleges cél, hogy a munkahelyteremtésen túl ilyen módon is biztosítsák a megfizethető lakáskörülményeket a rászorulóknak.

– Európa némelyik részein egyes populista politikusok és politikai irányzatok a hajléktalanság elleni küzdelem helyett a hajléktalanok elleni küzdelmet tűzték zászlajukra. Arra is van példa, hogy nemzeti vagy helyi jogalkotás útján magát a hajléktalanságot is bűnnek minősítik. Előfordul az is, hogy a hajléktalanok üldözésnek vannak kitéve. A véleménytervezet határozottan állást foglal ezekkel a jelenségekkel szemben – mondta Bihary Gábor, akinek munkáját ezúttal szakértőként Szalay András, a hajléktalanüggyel közelről, napi szinten foglalkozó budapesti Oltalom Karitatív Egyesület munkatársa is segítette.

A hajléktalanság ügyének kezelése főleg tagállami kompetencia, a gyakorlati megvalósítás főszereplői azonban általában a helyi és regionális önkormányzatok – hangzott el Brüsszelben. Többnyire a helyhatóságok tartják fenn a hajléktalanszállókat, a melegedőket, a népkonyhákat, ők működtetik az utcai szolgálatokat, de hasonlóan fontos szereplői ennek a területnek a civil szervezetek is. A véleménytervezetben felhívják a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok figyelmét arra, hogy dolgozzanak ki hajléktalanügyi stratégiákat, amelyben kijelölik egyes területek konkrét felelősségi szintjeit is.