Mint az Európai Bizottság, az EU központi javaslattevő-végrehajtó intézménye közölte, Vera Jourová cseh igazságügyi EU-biztos értékelése szerint az irányelv világos és egyszerű szabályokat fogalmaz meg az EU-tagállamok közötti együttműködési kötelezettséget illetően. Azzal párhuzamosan, hogy az EU-polgárok mind nagyobb számban utaznak, illetve élnek külföldön, kulcsfontosságú annak ismerete, hogy a konzuli védelemhez való jog mit jelent a gyakorlatban - tette hozzá közleményében Jourová.

Statisztikai adatok szerint csaknem 7 millió EU-polgár tartózkodik rövid ideig vagy tartósan olyan, unión kívüli országban, ahol saját hazájának nincs külképviselete. Mind a 28 EU-ország csupán az Egyesült Államokban, Kínában, Indiában és Oroszországban tart fenn külképviseletet.

A most elfogadott irányelv általános szabályként fogalmazza meg azt, hogy szükség esetén bármely más EU-ország képviseletéhez lehet fordulni segítségért. Minden EU-ország köteles ugyanazt a konzuli segítséget nyújtani más EU-ország állampolgárának, mint amit saját állampolgárának nyújt. E segítség tartalma, hatóköre értelemszerűen az egyes tagállamok között eltérő. Az irányelv részletezi azt, hogy miként kell ilyen esetekben összehangolniuk az EU-tagállamoknak egymás között a tevékenységüket, illetve azt, hogy milyen mértékben kaphatnak segítséget EU-állampolgárok nem EU-állampolgár családtagjai. Lehetőséget nyújt az uniós irányelv arra is, hogy egyes EU-országok megegyezzenek egymással a konzuli védelem nyújtását illetően, és ebből következően adott esetben más EU-ország képviseletéhez irányítsák át a konzuli védelmet igénylő személyeket, mint ahol eredetileg kérték a konzuli védelmet.

Ha a segítségnyújtás során díjak, illetve egyéb költségek merülnek fel, a képviselettel nem rendelkező ország polgárával nem fizettethetnek többet, mint amennyit a saját állampolgárokkal.