Jó véget ért a hondurasi telenovella
129 napot töltött a hondurasi főváros brazíliai nagykövetségén gyakorlatilag bezárva, hiszen a kerítésén kívül mindvégig a puccsista rendszer kettős, rendőri és katonai sorfala őrködött. Porfirio Lobo egy órával a beiktatási ceremóniáját követően Leonel Fernandez dominikai elnök társaságában rendőrségi és mentőautóval biztosított konvojjal maga kísérte Manuel Zelayat a követségről a tegucigalpai repülőtérre, ahol a júniusban puccsal megdöntött elnök többezer híve várakozott búcsúztatására.
A katonák június 28-án rángatták ki Zelayát pizsamájában az elnöki palotából, majd röpítették repülőgépen száműzetésbe Costa Ricába, az indoklás szerint az alkotmánymódosításról tervezett népszavazás körül kirobbant vita nyomán. Még aznap a hondurasi parlament megfosztotta tisztségétől az államfőt, s helyébe a törvényhozás elnökét, Roberto Michelettit tette meg a közép-amerikai ország ideiglenes elnökévé. A legfelső bíróság pedig gyorsan elítélte Zelayát hazaárulás és az elnöki hatalommal való visszaélés vádjával. A Latin-Amerika (Haitit leszámítva) utolsó két évtizedének első erőszakos hatalomátvételére a külvilág - beleértve az Egyesült Államokat is - elítélően reagált. Honduras tagságát felfüggesztették az Amerikai Államok Szervezetében (AÁSZ), sőt szankciókat is elrendeltek. Az AÁSZ megbízásából Oscar Arias, Costa Rica elnöke kísérelt meg közvetítő tárgyalásokat a továbbra is legitim elnöknek elismert Zelaya illetve Honduras de facto elnöke, Micheletti között, ám ez nem hozott eredményt. Zelaya egyszer venezuelai repülőgéppel, majd Nicaragua felől gépkocsival próbált meg visszatérni, ám mindkét kísérlete meghiúsult. Nem úgy a harmadik: szeptember 21-én a tegucigalpai brazil követségről jelentkezett, mint kiderült, titokban, hol traktoron, hol gépkocsi csomagtartójában tette meg az utat a fővárosig.
Ekkor lépett az amerikai diplomácia, s egy több pontos megállapodást fogadtatott el a két elnökkel. Washington célja az volt, hogy nemzetközileg elfogadhatóvá tegyék az eredetileg is november végére tervezett elnökválasztásokat, amitől a furcsa válság megoldását remélték. Zelaya abban a reményben mondott igent, hogy így - ha rövid időre is - de újra gyakorolhatja az elnöki jogkört. Micheletti azonban másként értelmezte a megállapodást, ő alakította meg az állítólagos egységkormányt, s levezényelte a választásokat is. Majd a törvényhozás többségi szavazattal elutasította, hogy Zelaya - akkor már csak kevesebb mint két hónapra visszavehesse az államfői teendőket. A parlament egyébként kimondta azt is, hogy Honduras kilép a Hugo Chávez és Raúl Castro által életre hívott baloldali tömörülésből, az ALBA-ból, amelybe Zelaya elnöksége idején kérte felvételét a közép-amerikai ország.
Porfiro Lobo, aki az elnökválasztáson győzött, négy éve éppen Zelayaval szemben maradt alul. Zászlajára a nemzeti megbékélést, illetve a külföld bizalmának visszaszerzését írta. Ennek szellemében felkereste Zelayat a brazil követségen, s megígérte neki, hogy elnöknek kijáró külsőségek keretében szabadon távozhat Hondurasból. A dominikai Leonel Fernandez nyújtott ehhez segítő kezet, azzal, hogy felajánlotta a magas szintű vendégnek kijáró fogadtatást Santo Domingóban. A forgatókönyv innen már simán működött, alighanem Washington intő figyelmeztetésére. A bíróság először pert indított a katonatisztek ellen, akik szerepet játszottak Zelaya júniusi kitoloncolásában, majd két nappal Porfirio Lobo beiktatását megelőzően a parlament amnesztiában részesítette a puccsistákat, miként Zelayat. Így elhárult az akadály, hogy elnöki mandátuma formális lejártakor, az új államfő beiktatásakor Zelaya családjával együtt elhagyhassa hosszú önkéntes "fogságát" saját országában. Porfirio Lobo szerdai beiktatási ceremóniáján egyébként csak három külföldi elnök volt jelen: a már említett dominikai Leonel Fernandez mellett Panama és a Hondurasszal diplomáciai kapcsolatot tartó Tajvan államfője. Lobo beszédében mindazonáltal annak a reményének adott hangot, hogy lezárult a hondurasi politikai válság, s ezzel megszűnik az ország nemzetközi elszigeteltsége, amely szerinte a fél év alatt két milliárd veszteséget okozott a gazdaságnak.
A tegucigalpai repülőtéren a Zelayát búcsúztató tömeg azt skandálta, hogy a "nép veled van", Zelaya pedig annyit közölt, hogy egy nap visszatér hazájába.
