A hivatalosan Azerbajdzsánhoz tartozó, túlnyomórészt örmények lakta enklávé, Karabah a keresztény Örményország külső támogatásával az 1990-es évek elején véres háborúban szakadt el a muzulmán Azerbajdzsántól, és ellenőrzése alá vont még hét szomszédos azeri körzetet is. A konfliktusban közel 30 ezer ember halt meg. Diplomaták szerint ez utóbbi, többségükben lakatlan körzetek visszaadása a 15 éve tartó tárgyalások része, de a lépés kényes kérdés az örmények számára, akik biztonságuk szempontjából létfontosságúnak tekintik ezeket, mint az Örményországból az enklávéhoz vezető folyosót.

Örmény vezetők ritkán beszélnek a nyilvánosság előtt a lehetséges béketerv részleteiről, amely létfontosságú lenne a Nyugat felé történő energiaszállítás szempontjából fontos térség tartós stabilitásához. Törökország szerint a szóban forgó körzeteket vissza kell adni, még mielőtt Ankara ratifikálja Örményországgal a kapcsolatok javításáról és a határok megnyitásáról aláírt megállapodást. Ankara a karabahi háború idején, 1993-ban zárta le az örmény határt a szoros szövetségesével, Azerbajdzsánnal való szolidaritás jegyében.

– Ha Karabah népe valódi esélyt kap önrendelkezéshez való joga érvényesítésére, és megteremtik a biztonság és fejlődés feltételeit, az örmény fél a kompromisszum jegyében megfontolhatja a Karabahot övező régiók visszaadását, de továbbra is fenntart egy folyosót Karabah és Örményország között – mondta az interjúban Szargszján. Az örmény elnök figyelmeztetett: az egyoldalú engedmények tovább mélyítik a létező veszélyeket és fenyegetéseket.