Jelképekben gazdag NATO-csúcs várható
Csúcsról csúcsra utazik első európai körútján Barack Obama elnök, aki a csütörtöki világgazdasági találkozó (G-20) után pénteken már Strasbourgban Sarkozy francia államfővel tanácskozik, francia és német diákokkal beszélget, majd külön megbeszélést folytat Angela Merkel német kormányfővel is a Rajna német oldalán, Baden-Badenben.
A NATO megalapításának hatvanadik évfordulóját jelképesen kettős helyszínen rendezik: a franciaországi Strasbourgban, Elzász központjában és a németországi Kehlben, amely azonban túlságosan kicsi ahhoz, hogy ekkora összejövetelnek helyet adjon. Ezért mennek egy kicsit tovább, Baden-Badenbe vacsorázni. Ezt követően szombaton összeül az igazi csúcs, amelyen részt vesznek Albánia és Horvátország vezetői is, akikkel kiegészülve már huszonnyolc tagú az atlanti szervezet.
A két országot már korábban felvették, de a ratifikáció és a jogi eljárás hosszadalmas folyamat, s Szlovénia akadályozni igyekezett Horvátország belépését. De a csúcsra minden elrendeződött, így a részvevők bizton állíthatják, hogy a szervezet a hidegháború lezárulása után nemhogy nem vált okafogyottá, inkább népszerűsödött, ahogy a felbomlott szovjet blokk államai sorra csatlakoztak a demokratikus alapértékeket hordozó katonai-politikai szövetséghez.
Brüsszeli források szerint azonban a legkevesebb szó a NATO jövőjéről esik majd, a sok jelkép inkább a múltbeli sikerekre emlékezteti a részvevőket. A szövetségesek biztonságáról szóló stratégiai nyilatkozat rövid és tömör lesz, mert a reformok kidolgozását munkacsoportokra bízzák, amelyek a decemberi külügyminiszteri találkozó elé tárhatják ötleteiket. Döntés a jövő évi újabb csúcson várható.
Az esetleges irányra utalt csütörtökön Steinmeier német külügyminiszter, aki azt hangoztatta, hogy a NATO nem veheti át az ENSZ szerepét, s nem kereshet megoldást a világ összes biztonsági kihívására.
A közösségben nyilván vitákat gerjeszt Afganisztán, mint területen kívüli akció. Senki sem szorgalmazza a csapatok kivonását, s a terrorveszély felszámolására irányuló erőfeszítéseket, de mind többen vetik fel, hogy a NATO-nak elsősorban önmagára, eredeti céljaira kellene figyelnie, azaz területének védelmére és a szövetségesi szolidaritásra. Ennek oka pedig Oroszország. A távozó főparancsnok John Craddock úgy látja, Moszkvának a legfőbb érdeke az, hogy gyengítse a szövetséget, s ehhez felhasználja gazdasági befolyását – energiaszállításait – és katonai erejét is, lásd Grúziát. A norvégok az oroszok északi sarki törekvései miatt aggódnak, míg a kelet-európaiak - és elsősorban a baltiak - az esetleges közvetlen beavatkozás következményei miatt.
Ám az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió is felújította Moszkvával a párbeszédet, amelyet felfüggesztett a grúziai események után. A fenntartások változatlan hangoztatása mellett szeretnék bevonni Oroszországot az afganisztáni rendezésbe, az iráni nyitás előmozdításába. Meg kell újítani a stratégiai fegyverek csökkentéséről szóló egyezményt, amiről már Londonban szót is ejtett Obama és Medvegyev orosz elnök. Az oroszokkal folyó egyeztetéseket könnyítheti meg, hogy gyakorlatilag lekerült a napirendről Ukrajna és Grúzia felvétele a NATO-ba, bár az ajtó elvileg természetesen nyitva áll előttük – ez is üzenet Moszkvának persze.
Ám a sürgető feladat az afganisztáni és pakisztáni helyzet rendezése, a biztonság megszilárdítása, a kivonulás reményének felvillantása. A visszafogottabb célokat meghatározó új amerikai stratégia kedvező visszhangot váltott ki Európában, amely az utóbbi években inkább vonakodó szövetségesnek bizonyult. Nincs azonban vita a veszély megítélésében és a katonai-polgári erőfeszítések növelésében. A NATO katonai szervezetébe ezen a csúcson visszatérő, s két fontos parancsnokság irányítását átvevő Franciaország például az új Tigris helikoptereit vetné be, s csendőröket is a helyszínre küld az afgán rendőrség kiképzésére. Belgium is most jelentette be, hogy 610-re emeli katonái létszámát Afganisztánban, 2008-hoz képest lényegében megkétszerezi jelenlétét, két F-16-ost is a térségbe vezényel, és hétről tizennégy millió euróra emeli hozzájárulását a polgári műveletekhez.
Bizonytalanság övezi azonban a főtitkári utódlást. Szintén brüsszeli források mondják, hogy a dán Fogh Anders Rasmussen kormányfő támogatottsága igen tekintélyes, ám a törököknek fenntartásaik vannak a 2005-ös Mohamed karikatúrák publikálása után kialakult helyzet miatt. És bár Gül török államfő Brüsszelben nem emelt kifogást, Erdogan kormányfő makacsul ellenzi a dán politikus kinevezését. Ankarára nagy nyomás nehezedik, hogy adja be a derekát, ám közben a fővárosokban elgondolkodnak azon is, hogy az új afganisztáni NATO-stratégia megvalósítására valóban a legalkalmasabb embert választják-e.
Ha a hétvégéig nem nevezik meg Rasmussent a holland Jaap de Hoop Scheffer utódjaként, akkor lehet, hogy új jelöltet kell keresni július végégig, amikor lejár a főtitkári mandátum. Ha felmerülnek új nevek, akkor bizonnyal lesznek köztük közép-európaiak is, de a korábban emlegetett Sikorski lengyel külügyminiszter továbbra is esélytelennek látszik.
A legalább harmincezer tüntetőt azonban nem érdekli az utódlás, őket a békeharc élteti. Strasbourgban óriási a készültség, 25 ezer rendőrt vezényeltek a helyszínre, s a franciák a határellenőrzést is visszaállították. Strasbourgban egyébként nagy felháborodást váltott ki, hogy a lakások ablakaiba kitett NATO-ellenes, illetve a békét jelképező zászlókat eltávolíttatták a tulajdonosokkal.
