A Hessenben is ismeretlen, eddig a tartományi parlament hátsó soraiban helyet foglaló 39 éves politológus azt követően kerül a reflektorfénybe, hogy főnöke, az SPD tartományi elnöki és frakcióvezetői posztját betöltő Andrea Ypsilanti lemondott a választási lista első helyéről. Mindezt jelentős részben az SPD berlini központjának nyomására is tette. Franz Müntefering pártelnök nem akarta, hogy az év elején még szupersztárként ünnepelt, majd makacssága miatt egyre kényelmetlenebbé váló Ypsilanti harmadszor szintén fejjel rohanjon a falnak.

A politikusnő ugyanis mindenáron – a szószegést is felvállalva - Koch leváltását akarta elérni. A 2008 januári választást megelőző kampányban végig azt hangoztatta, soha semmilyen formában sem fog együttműködni a Balpárttal. A választás nyomán patthelyzet alakult ki. Sem a CDU-nak és a liberális FDP-nek, sem a szocdemeknek és a zöldeknek nem volt többségük - a mérleg nyelvét a wiesbadeni törvényhozásban a Balpárt képezte.

A patthelyzetet Ypsilanti úgy akarta megoldani, hogy az SPD és a Zöldek kisebbségi kormánya a Balpárt külső támogatásával jusson hatalomra. A kísérlet második nekifutásra is kudarcba fúlt. November elején ezúttal négy szocdem képviselő hátrált ki Ypsilanti mögül, s a dezertálás, illetve a mögötte húzódó megosztottság nemcsak Hessenben, hanem országos szinten sem használt a szocdemek-nek.

Az 51 éves Ypsilanti most először elismerte, hogy hibázott. Elsőként a később meghazudtolt választási ígéretével, másodszor márciusban, amikor a piros-zöld kisebbségi koalíciót rosszul készítette elő. Sajtóértekezletén azt hangoztatta: pártja megérdemli a második esélyt is, mivel a témák – így a munkanélküliség felszámolása, a környezetvédelem, beleértve az atomerőművek leállí-tását vagy a tandíj eltörlése - változatlanul a helyes irányba mutatnak. Az SPD balszárnyához sorolt Schäfer-Gümbel értelemsze-rűen balos politikát hirdetett, a „nagy ismeretlenről” még annyit tudni, hogy a tartományi pártelnöki és frakcióvezetői posztot megőrző Ypsilanti hívei közé tarto-zik.

Hessen nem először lett volna politikai kísérleti terep Németországban. 1985-ben tartományi szinten itt lépett először kormányzati koalícióra az SPD a Zöldekkel, a Holger Börner vezette kabinetben Josckha Fischer lett a környezetvédelmi tárca irányítója. A Balpárt azonban a vezetőség és a tagság (poszt)kommunista múltja miatt sokkal nehezebben felvállal-ható partner, mint a ’68-as generációkból kinőtt zöldek. A Balpárt nagyon sok csalódott szavazót hódít el a szociáldemokratáktól, s a keleti tartományok után a nyugatiak törvényhozásaiba is kezd sorra bevonulni. Az SPD vezetői fogadkoznak, hogy országos szinten nem működnek együtt a Balpárttal, a tartományi parlamentekben viszont a demokratikus szocializmust hirdetők a megváltozott erővi-szonyok miatt szinte megkerülhetetlennek tűnnek.

A közvélemény-kutatások az Ypsilanti-féle „törő-zúzó kurzus” miatt legalább tíz százalékos voksveszteséget jósolnak az SPD-nek a 2009 januári hesseni erőpróbán, ami a németországi szuperválasztási év első komoly ütközete lesz. A CDU erős em-berének számító Koch azonban nem dőlhet hátra. A konzervatív politikus úgy nyilatkozott, megértette a választói üzenetet. Ha újabb kormányzati felhatalmazást kap a szavazóktól, nem fogja visszahozni az egyetemi tandíjat, amit az SPD, a Zöldek és a Balpárt közös indítvánnyal még az idén nyáron semmissé tett.

A felmérések szerint az elmúlt tíz hónap hatalmi harcai a zöldek és a liberális FDP pozíciót erősítet-ték meg, a Balpártnak újból komoly kihívás lesz átlépni az ötszázalékos parlamenti küszöbön.