Izrael bocsánatot kért Hirosima és Nagaszaki emlékének a meggyalázásáért
Hányok ezektől a japán és „emberi jogi” szervezetektől, amelyek az egész világon tartják az álszent kis megemlékezéseiket a hirosimai és nagaszaki áldozatokért. Hirosima és Nagaszaki a japán agresszió következménye. Ki mint vet, úgy arat. Akire emlékezniük kellene, az az ötvenmillió kínai, fülöp-szigeteki, maláj, kambodzsai és mindenki más, aki a japán birodalmi agresszió és népirtás áldozata lett – idézte pénteken a Guardian azt az enyhén szólva kegyeletsértő Facebook-bejegyzést, amelyért Izrael a héten hivatalosan bocsánatot kért Japántól. A miniszterelnöki szintű gesztus oka, hogy a két atomtámadás áldozatainak emlékét Izraelben nem akárki, hanem egy kormányzati politikus, Daniel Seaman tájékoztatási és diaszpóraügyi miniszterhelyettes sértette meg. Seamannek kitűnő időzítéssel augusztus 8-án, egy nappal a Hirosima és Nagaszaki elleni amerikai atomtámadás emléknapja előtt jutott eszébe, hogy az internet elé álljon a mondanivalójával. Bejegyzése keményen kivágta a biztosítékot Japánban. A talán érthető tiltakozáshullám pár nap múlva már annyira feszélyezni kezdte a két ország viszonyát, hogy az indulatokat csitítandó Izrael inkább úgy döntött, hogy bocsánatot kér. Ez kedden megtörtént: ahogyan Jaakov Amidror, Benjamin Netanjahu kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója jelezte, amit Seaman a Facebookon írt, az nem tükrözi az izraeli kormány álláspontját, és a jelenlegi az egyik „legkevésbé kellemes” pillanat az izraeli-japán kapcsolatok történetében.
A Facebook-bejegyzés miatt a likudos politikust felfüggesztették, a sajtónak sem nyilatkozhat többé. Hogy ez segít-e valamelyest Izraelen, az más kérdés. Bár Nisszim Ben-Shitrit nagykövet azonnali tűzoltó akcióra indult Tokióban, megnyugtatnia valószínűleg nem mindenkit sikerült a japán politikusok között. Egyelőre felbecsülni sem lehet, Izrael számára mekkora kárral járt a botrány – írta később. Az ügy nagy pikantériája egyébként, hogy miniszterhelyettesként Seaman Izrael online imázsáért felelt. Azután került a tárcához, hogy tíz éven át a kormányzati sajtóirodáját irányította.
Ami a Hirosimáról és Nagaszakiról szóló megjegyzést illeti, Seamannek a felfüggesztése előtt már évek óta készült a szájkosár. Közismer például, hogy a politikus imádja a „fuck” kifejezést, amelyet a nyilvánosság előtt először talán 2006-ban használt, amikor még sajtófőnökként nem volt hajlandó meghosszabbítani Jörg Bremernek, a Frankfurter Allgemeine Zeitung jeruzsálemi tudósítójának a munkavállalási engedélyét. Bremer akkor már tizenöt éve volt a német lap jeruzsálemi embere, Berlin pedig merte megkérdezni, hogy miért száműzik a külföldi újságírók közül. A válasz megsemmisítő volt: „Már csak azért is kedvem van átbaszni [Bremert], mert miféle pofátlanság, hogy a német kormány beleszól az izraeli belpolitikába? – üzente Seaman a Háárecen keresztül. (Az izraeli lap a valóban elhangzó „átbaszni” helyett „átverni” kifejezéssel tompította a a mondatot.) De a védjegyeként ismert alpári stílust és korlátozott szókincset a politikus magával vitte a minisztériumba is, ahol a Facebookot találta a megfelelő fórumnak arra, hogy nekimenjen bárkinek, aki nem tetszik neki. „Ezt azt jelenti, hogy napközben ezután nem eszik meg egymást? – firtatta júliusban, amikor elkezdődött a muzulmán böjti hónap, a ramadán, és a gyöngyszemek között ott egy májusi reakció is Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló felszólítására. Ő – ahogy minden palesztin politikus – a kelet-jeruzsálemi és a ciszjordániai telepépítkezések befagyasztására kérte Izraelt a békefolyamat érdekében, amire Seaman a maga részéről frappánsan csak így reagált: „Lehet valahogy a diplomácia nyelvén közölni, hogy baszd meg magad?” A hasonló kiszólások miatt a miniszterhelyettest már figyelmeztették, mielőtt felfüggesztették volna, de úgy tűnik, ebből nem tanult. A Hirosimáról és Nagaszakiról szóló Facebook-bejegyzésre először a Háárec figyelt fel és repítette világgá. Egy gyalázkodó rasszista a legjobb PR, amellyel Izrael elő tud állni? – kérdezte már a cikke címében az izraeli lap.
