Izrael: a kormánypárt beolvasztja a szélsőjobbot
A vezető izraeli kormánypárt, a Likud egyesül a koalíciós partner Jiszráél Béténuval (Izrael az Otthonunk) – jelentette be csütörtökön Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Az új párt Likud Béténu (A Likud az Otthonunk) néven indul a január 22-én tartandó előrehozott parlamenti választásokon. „Nagy kihívások előtt állunk, és itt az idő, hogy Izrael érdekében egyesítsük az erőinket. Arra kérjük a választókat, adjanak felhatalmazást a biztonsági fenyegetések elleni harchoz, mindenekelőtt az ellen, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert” – fogalmazott sajtótájékoztatóján Netanjahu, aki a két párt összeolvadásától nyilvánvalóan biztos választási győzelmet vár. Ez a győzelem többé-kevésbé garantált is: felmérések szerint a Likud egyedül 27, a Jiszráél Béténu 12 képviselői helyet szerez egyedül a 120 fős izraeli törvényhozásban, a Kneszetben. (A legutóbbi, 2009-es választásokon a Likud csak a második helyre futott be. Kormányra azért kerülhetett, mert a győztes, a centrista Kadima nem tudott koalíciót alakítani.)
Izraelben egyéni lista nincs, csak pártokra lehet szavazni, és általában a győztes alakulat vezetőjéből lesz a miniszterelnök. Ha a Likud az Otthonunk januárban nyer, a marsallbotot újra Netanjahu kapja.
Gilad Edan környezetvédelmi miniszter szerint a Netanjahu-féle Likud és az Avigdor Lieberman külügyminiszter vezette Jiszráél Béténu közötti megállapodással egy markánsan jobboldali, nacionalista tábor jön létre Izraelben. Hogy ennek külföldön mennyire örülnek, az más kérdés. Az Egyesült Államok nagyon szeretné Tel-Avivot tárgyalóasztalhoz ültetni a palesztinokkal, ami könnyedén meghiúsulhat a Liebermannal most köttetett frigyen: a külügyminiszter korábban nyilatkozta, hogy az izraeli–palesztin konfliktus rendezése nem elsőrendű kérdés, többször a nyilvánosság előtt Mahmúd Abbász palesztin elnök eltávolítását sürgette, és Ciszjordániában él – ott, ahol a nemzetközi tiltakozás ellenére folyamatosan épülnek a zsidó telepek.
Netanjahunak régóta célja egy olyan koalíció kialakítása, amely felül tud emelkedni a jelenlegi helyzeten, vagyis azon, hogy a kormány a kisebb, saját céljaikért hajtó pártok kényének-kedvének van kitéve. A nyáron ezt nagykoalícióval sikerült megoldani, amikor májusban a Kadima kormányra lépett, de a kényelmes többség nem tartott két hónapnál tovább: mivel Netanjahu nem tartotta be ígéretét arról, hogy átviszi a parlamenten az ortodox zsidók katonai szolgálatba való bevonásának az ügyét, Saul Mofaz Kadima-elnök júliusban a kilépés mellett döntött. A kérdés újra előkerülhet: a szekuláris Liebermannak legalábbis nincs kifogása az ultraortodoxok besorozása ellen, a jelenlegi koalícióban szereplő vallási párt, a Sasz pedig a sajtóból tudta meg, hogy a Likud és a Jiszráél Béténu egyesülni fog. (Eli Jisáj Sasz-elnök és belügyminiszter a fúzió hírére úgy reagált, előfordulhat, hogy a választásokra az ultraortodox és a baloldali pártok is összefognak.)
A Likud és a Jiszráél Béténu összeolvadása nem nagy meglepetés. Lieberman 1996-ban az első miniszterelnöki mandátumát töltő Netanjahu egyik tanácsadójaként lépett színre az izraeli politikában. Pár évvel később kilépett a Likudból, és 1999-ben már a Jiszráél Béténuval jutott be a Kneszetbe a volt Szovjetunió területéről érkezett több mint egymillió bevándorló voksával. Az Izraelbe 1978-ban érkezett, még Moldovában, Chisinauban született Lieberman azóta az izraeli politika „héjájaként” vált ismertté: a jelenlegi külügyminiszter szólított már fel azoknak az izraeli arab politikusoknak a kivégzésére, akik a szélsőséges palesztin szervezet, a Hamász képviselőivel találkoznak, és a nevéhez fűződik egy végül elvetett törvényjavaslat arról, hogy a jövőben minden izraelivel hűségesküt írassanak alá, aki pedig ezt megtagadja, megfosszák az állampolgárságától.
