Mégpedig várhatóan március közepén; a kneszet első olvasatban már meg is szavazta a saját feloszlatását. A kormányválság főszereplői Benjamin Netanjahu miniszterelnök mellett Jáir Lapid, a Van jövő nevű középpárt (apai ágon magyar származású) elnöke, pénzügyminiszter és Cipi Livni igazságügy-miniszter, a szintén centrista Mozgalom részéről.

Benjamin Netanjahut (középen)Izrael második legfontosabb kormányfőjeként tartják majd számon Baz Ratner / Reuters

Netanjahu egy ellene irányuló puccsot emlegetve kedden menesztette őket, s rájuk hivatkozott, mint akik kikényszerítették az előrehozott választásokat. Tény, hogy az említett politikusok nem éppen kormánytagokhoz illő, pallérozott stílusban beszéltek, hazugságokat is emlegetettek a miniszterelnökkel kapcsolatban.

Ám a Likud vezető kormánypárt, ha nem is szemlélheti páholyból a következő három hónap fejleményeit, jó esélyekkel néz a megméretés elé. A száztagú parlamentben két, egybehangzó friss felmérés szerint is a legnagyobb, 22 fős frakciót alakíthatná meg, ha most lennének a választások. Mégpedig úgy, hogy a támogatottsági rangsorban mögötte sorra jobboldali vagy centrista pártok következnek, leszámítva a baloldal vezető erejét, a 13 mandátumra méltatott Munkapártot.   

– Nem Netanjahu akarta az új választást, a személyi ellentétek tették azt szükségessé. A miniszterelnökről is azt tartják a munkatársai, hogy nehéz vele kijönni, miközben Lapid, akinek nincs politikai tapasztalata, a riválisaként lépett fel. Pedig a lényeget, a politikai tartalmat illetően nem volt közöttük nagy különbség - állítja kérdésünkre Dan Schueftan izraeli politikai elemző, a Haifai Egyetem nemzetbiztonsági tanulmányok központjának igazgatója.

Szerinte "teljesen nevetséges" a vád, miszerint Netanjahu a békefolyamat akadályozója lett volna. – Az amerikai-izraeli kapcsolatokat szerkezeti problémák terhelik. A jelenlegi washingtoni, illetve európai uniós hozzáállás mellett nem igazán látom be, hogyan cselekedett volna Netanjahu helyében bármely más kormányfő. A palesztinokkal való megegyezés esélye pedig jelenleg nulla, ahogyan eddig is az volt. Ők nem annyira a saját államukat akarják, mint Izraelt diplomáciai sarokba szorítani, mondja Schueftan.

Az izraeli pártrendszer az európai modellekhez képest meglehetősen töredezett: az alacsony bekerülési küszöböt most emelik ugyan, de továbbra is lehetőséget kínál a pár százalékos szervezeteknek. Árulkodó, hogy a legnagyobb párt is alig több, mint a szavazatok ötödére számíthat csak. Könnyen lehet, hogy Netanjahu és a Likud az ultraortodoxok soraiból talál támogatókat a folytatáshoz.

Ha a kormányfőnek sikerül bebetonoznia magát, úgy intézménnyé válhat. „A sötétség a felszínre került, a margó a centrumba, az ultranacionalizmus pedig politikailag korrektté vált. Ezt az Izraelt alkotta meg Netanjahu, akit Ben Gurion után Izrael második legfontosabb kormányfőjeként tartanak majd számon, nemcsak mandátumideje szerint, hanem azt tekintve is, hogy milyen nyomot hagy maga után", írja kommentárjában a balliberális Háárec.