„Átkozott, aki bosszúért kiált" – idézték Hájim Nahman Bialik költőt felhívásukban, amelyben elítélik és ártalmasnak, ártatlanokat pusztítónak nevezik a bosszút. „A nemzeti küzdelem nem indokolja a terrort. A terrorcselekmények nem igazolják a bosszút" – írják kiáltványukban.

„Senki sem hallgathat a megölt tizenévesek, Seli, Naftali, Gilád, Éjál és Mohamed, gyermekeink néma kiáltása mellett, ők kiáltanak, helyettük kiáltunk" – írja Peresz és Rivlin. „A demokratikus Izraelben nincs különbség vér és vér között, fiúk és lányok, zsidók és arabok megölése egyaránt elfogadhatatlan" – áll a szövegben, amelyben a gyilkosok kézre kerítését és megbüntetését ígérik.

„Választhatunk: behódolunk a szélsőségesek és rasszisták világképének, vagy küzdünk velük teljes felszámolásukig. Behódolunk a vad és brutális muzulmán és zsidó terrornak, vagy véget vetünk neki minden lehetséges módon" – írják.
Az izraeli államfők felszólítanak a kollektív vádaskodás és uszítás abbahagyására, s felhívják a figyelmet az együttélés szükségességére.

„A szavakkal ölni lehet" – figyelmeztetnek, s a toleranciát, az egységet és a békét hirdetik, megszólítva Izrael minden egyes polgárát. „Itt az idő, hogy elhiggyük: képesek vagyunk együtt élni ezen a földön. Nincs más lehetőségünk, nincs másik földünk. Ideje megakadályoznunk a következő vérontást. Csak tőlünk függ" – zárja közös sorait az előző és a következő izraeli államelnök.