„A feketébe öltözött asszony az iszlám szerinti válást akart. A vallási bíróság fejének elmondta, hogy a férje szidja és veri, és azzal fenyegeti, hogy végez vele. A férj tiltakozik. A bíró szerepét betöltő iszlám jogtudós mindent megtesz a házasság egyben tartása érdekében. A vesztét érző feleség ekkor beveti titkos fegyverét: az apját. A szakállas, hosszú köpönyeget viselő férfi vallomásában megerősíti, hogy veje lobbanékony, összeütközésbe került a törvénnyel, és szégyent hoz a családjára. A bíró erre azonnal meggondolja magát, és válást javasol. Így működik az iszlám igazságszolgáltatás Nagy-Britanniában” – számol be Elaine Sciolino, az International Herald Tribune publicistája.

Az elmúlt hónapokban éles vita alakult ki a brit iszlám bíróságokkal kapcsolatban. Nagy-Britanniában már több mint egy évszázada működnek anglikán és zsidó önkéntes döntőbíróságok. Márpedig ha az anglikánoknak és a zsidóknak szabad, akkor a moszlimoknak is jár.

Rowan Williams canterburyi érsek hatalmas vihart kavart februárban, amikor a világi törvény és a muzulmán saría párosításáról beszélt. Az érsek elkerülhetetlennek mondta, hogy Nagy-Britannia valamelyest teret adjon a saría, az iszlám jog érvényesülésének, különben a muzulmán lakosság nem fogja magáénak érezni az államot. A sajtó lényegében úgy ismertette Williams érsek szavait, mintha az anglikán egyház főpapja a középkori eredetű muzulmán törvénykezést akarná bevezetni Nagy-Britanniában. Pedig a szövegben csak egyes családjogi ügyek elbírálásáról volt szó, azzal a kifejezett megszorítással, hogy a női egyenjogúság csorbítása megengedhetetlen. Az érsek a nagy felháborodás miatt visszavonta kijelentését.

Lord Phillips, Anglia és Wales főbírája júliusban hasonló szellemben nyilatkozott: ő is azt állította, hogy a saría, az iszlám vallási jog bizonyos elemei összeegyeztethetők a brit törvényekkel. Lord Phillips ezért szorgalmazta, hogy a Nagy-Britanniában élő moszlimok iszlám bírósághoz fordulhassanak bizonyos polgári peres ügyeikkel, például a válással és az öröklési vitákkal. A büntetőjogi ügyek továbbra is kizárólag az állami bíróságok hatáskörébe tartoznának. Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a saríának csak azon rendelkezéseit lehessen bevezetni, amelyek nem ellentétesek az angol szokásjoggal: az iszlám bíróságok nem rendelhetnének el megkövezést, csonkítást és egyéb fizikai büntetést. (Ha csak polgári ügyek kerülnek e bíróságok elé, akkor persze ez amúgy sem vetődne fel.)

És lőn. Szeptemberben a brit lapok hírül adták, hogy az addig csak informális békéltetőbíróságként működő iszlám törvényszékek közül öt a kormány döntése értelmében jogerős bírósági ítéleteket hozhat. Az öt nagyvárosban felállított bíróság főként családjogi perekben alkalmazza az iszlám vallási törvényeket, a saríát. A testületek önkéntes alapon működnek: csak olyan ügyekben hozhatnak ítéletet, amelyekben minden érintett fél önként választja a muszlim törvényszéket a hagyományos bíróságok helyett.

A konzervatívok és a liberálisok az egységes brit igazságszolgáltatás bomlasztásaként értékelik az iszlám törvényszékeket. Aggályosnak érzik, hogy a saría alapú ítélkezésnek nincsenek átlátható procedúrái, és az ítéleteket meghozó vallási vezetők felkészültsége is esetleges. Emberi jogi szervezetek arra is felhívják a figyelmezet, hogy az iszlám bíróságok rendszerint a férfiaknak kedvező döntéseket hoznak. Az egyik törvényszék a közelmúltban a saría rendelkezéseinek megfelelően egy öröklési perben a fiúgyermekeknek kétszer akkora vagyont ítélt, mint a lányoknak. Iszlám jogtudósok viszont azzal érvelnek, hogy e bíróságok már azzal is a nőket segítik, hogy egyáltalán lehetővé teszik számukra a válást. Igen ám, felelik erre a bírálók, de az iszlám törvényszék pszichológiai tanácsadásra utalja azt a férjet, aki feleségét bántalmazza, s nem bünteti meg. (Persze akkor tiltakoznának csak igazán az emberjogi szervezetek, ha az iszlám bíróság büntető ítéleteket hozhatna, de a megkövezés és egyéb kegyetlen ítéletek hiányoznak a brit törvényszékek gyakorlatából.)

A bírálók szerint az iszlám bíróságok felállítása azt a benyomást keltheti, hogy a moszlimok önálló társadalmat alkotnak, ami erősíti a moszlimok elkülönülését. A kormány viszont épp arra hivatkozva vezette be a saría-bíróságokat, hogy erősítse a moszlimok integrációját: a moszlimok érezhetik, hogy hagyományaiknak helyük van a brit társadalomban.

A Sciolino által idézett eset kapcsán végülis tényleg sikerült a moszlim feleségnek elválnia durva férjétől. De persze kétséges, hogy ez mennyiben előrelépés a női egyenjogúság terén. Hiszen az iszlám bíróság a válást csak az után hagyta jóvá, hogy az apja is kiállt a bántalmazott feleség mellett. Állami bíróság előtt erre nem lett volna szükség. De persze az is előfordulhat, hogy lehetőség sem lett volna, mert az asszony polgári bírósághoz nem fordult volna.

Iszlám félhold London fölött