A bukaresti törvényhozás újságíró-szervezetek nyomására, 2006-ban törölte a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit. A jogalkotó arra hivatkozott, hogy a börtönbüntetés fenyegetése jelentősen korlátozza a szólásszabadságot, miközben az újságíró „tollát” a szakmai etikának kell visszafognia, és nem a személyes szabadságáért érzett félelemnek. Elhangzott érvként az is, hogy ha valaki úgy érzi, a becsületébe gázoltak, polgári per útján amúgy is elégtételt kérhet.

Egy évvel később az alkotmánybíróság helyt adott egy magánszemély óvásának, és megsemmisítette a Btk. 205–207. szakaszait hatályon kívül helyező törvényt. A talárosok egyebek közt arra hivatkoztak, hogy „a becsületsértés természeténél fogva végleges, az emberi méltóság pedig nem mérhető pénzben, és nem pótolható anyagi javakkal”, ezért a sajtó útján elkövetett becsületsértés ellen a polgári törvénykönyv nem nyújt kellő védelmet. „Ebből következik, hogy a Btk. 205., 206. és 207. szakaszának hatályon kívül helyezése sérti az igazságszolgáltatáshoz való alkotmányos jogot” – szólt a határozat indoklása.

A parlamentnek 45 nap állt a rendelkezésére, hogy a törvényszöveget az alkotmánybíróság határozatával összhangba hozza, azonban ezt a törvényhozás elmulasztotta. Ezt követően a bíróságok eltérően alkalmazták a törvényt, ezért a legfelső bíróság 2010-ben jogegységi eljárást indított. A bírák megállapították, hogy a becsületsértésre és rágalmazásra vonatkozó rendelkezések annak ellenére nem tekinthetők hatályosnak, hogy az érvénytelenítésüket kimondó törvényt az alkotmánybíróság megsemmisítette, mivel büntetőjogi kategóriákat kizárólag a parlament állapíthat meg. Az alkotmánybíróság most ezt a jogegységi határozatot nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek.

Az alkotmánybírósági döntés indoklása heteket vagy akár hónapokat is várathat magára. Közzétételekor derül majd ki vélhetően az is, hogy ki fordult óvással a talárosokhoz.