A megállapodás lényege, hogy az Európai Központi Bank 2014 márciusától közvetlenül felügyeli az eurózóna és a rendszerbe belépők 30 milliárd eurónál nagyobb, vagy egy adott ország GDP-jének több mint 20 százalékát elérő eszközállománnyal rendelkező bankjait. Ilyenből számítások szerint körülbelül 150-200 van. Így a német tartományi takarékbankok többsége kikerül a közvetlen ellenőrzés alól, ami Berlin beleegyezésének feltétele volt. Ezek felett közvetlenül a tagállami pénzügyi felügyelet őrködik majd, de a végső szó az EKB-é, amely bármikor be tud avatkozni bármilyen bank esetében. Az EKB monetáris hatásköreit szigorúan elválasztják a felügyeleti feladatoktól, és az eurózónán kívüli, de a mechanizmusban részt venni kívánó tagállamoknak is egyenlő kötelezettségeik és jogaik lesznek a rendszerben. Így megnyílik a lehetőség a bankok közvetlen feltőkésítése előtt, ami azt jelenti, hogy a bankrendszer egy részét leválasztják az államokról, és az esetleges bedőlések vagy megmentések költségeit nem az adófizetőknek kell állniuk. Az egyezség nyomán most kezdődhetnek a tárgyalások a döntéshozatalban részt vevő Európai Parlamenttel, illetve megindulhat a vita a bankunió másik két tartóoszlopáról, a szanálási alapról és mechanizmusról, illetve a bankbetét-garanciák harmonizálásáról.

Az eurózóna pénzügyminiszterei csütörtök reggel pár óra alvás után újra összeültek, elsősorban Görögország miatt. A sikeresnek ítélt adósság-visszavásárlási akció után az eurócsoport úgy döntött, ötvenmilliárd eurónyi korábban visszatartott segélyt utalnak át részletekben a hellén államnak. Antonisz Szamarasz görög kormányfő úgy fogadta a hírt, hogy ez véget vet minden spekulációnak arról, hogy Görögország kilépne az eurózónából. Az eurócsoport januárban hoz döntést Ciprus megmentéséről. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök elvileg az év végével távozik az eurócsoport éléről, de egyelőre nincs utóda.

A csütörtökön kezdődő kétnapos Európai Tanácson ez a kérdés is felmerülhet. Azonban a fő téma a monetáris unió jövője lesz. A csúcs lapunk által is látott konklúzióinak tervezete sokkal visszafogottabb a korábbi változatokhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a vezetők várhatóan csak nagy általánosságokban, irányokban egyeznek meg, de a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének nevével fémjelzett tervhez és menetrendhez nem akarnak feltétlenül ragaszkodni. Úgy tudni, a fékre Angela Merkel német kancellár taposott rá.

Eközben az olasz belpolitika tovább borzolja a brüsszeli kedélyeket. Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke magánbeszélgetésen fogadta csütörtökön a visszatérését nemrég bejelentő Silvio Berlusconit, akit lényegében arra figyelmeztetett, hogy Itália stabilitása kulcsfontosságú a valutaövezet számára, és a Mario Monti kormányfő által beindított reformok szükségesek a piacok bizalmának megtartásához. Magyarul arra kérte, ne tegyen keresztbe. Az összeurópai össztűz azzal folytatódott, hogy az Európai Néppárt – amely korábban elhatárolódott a volt olasz miniszterelnöktől – hagyományos csúcs előtti találkozóján Berlusconi mellett feltűnt Monti is, amit sokan közvetlen politikai kihívásként értelmeztek.