Az új tárgyalási forduló bizonyos értelemben „ellenszélben” indul.Az amerikai törvényhozás konzervatív többsége és Izrael berzenkedik a megállapodás ellen, miközben Szaúd-Arábia ugyanolyan jogokat követelt a nukleáris technológiák birtoklásában, mint amekkorát Iránnak engedélyeznek. Mindez érthető a két regionális hatalom (illetve az iszlám szunnita és síita ága) közötti rivalizálást ismerve. A térségben egyelőre egyetlen államnak van atomfegyvere – Izraelnek, amelyről feltételezik, hogy körülbelül nyolcvan nukleáris robbanószerkezetet állított hadrendbe.

Tüntetők a teheráni szaúdi nagykövetség előtt Abedin Taherkenareh / MTI/EPA

N. Rózsa Erzsébet egyetemi docenst, a térség szakértőjét kérdeztük, miben állapodhatnak meg Iránnal a nagyhatalmak? A kutató szerint a Nyugat az urándúsító centrifugák számának jelentős korlátozását, és folyamatos ellenőrzési lehetőséget kíván az iráni nukleáris intézményekben – a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szokásos ellenőrzésein felül. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőnek az amerikai kongresszusban elmondott beszéde és az előzetes megállapodást követő erőteljes tiltakozása jelzi az izraeli vezetés félelmét attól, hogy az iszlám köztársaság atomfegyverhez juthat.

Ugyanakkor sok izraeli szakértő is vitatja a veszély mértékét. Az amerikai és izraeli titkos szolgálatok egyetértenek abban, hogy Irán eddig nem hozott döntést atomfegyver előállításáról. Teherán ezért is hivatkozhat Khamenei ajatollah, a legfőbb vallási vezető azon fatvájára, amely tiltja az atomfegyverek gyártását és használatát Iránban. A felvetésre, hogy vannak államok – mint Japán –, amelyek egy lépésre megálltak a robbanófejek összeszerelése előtt, s ezt Irán is követhetné, N. Rózsa Erzsébet azt mondta: a nukleáris technológiát használó országok közül csak kevesen birtokolják a „teljes fűtőanyagkört”, a teljes technológiasort az uránbányászattól az erőművi felhasználásig.

Az irániak arra hivatkoznak, hogy máig nincs nemzetközi fűtőanyagbank, ahonnan politikai feltételek nélkül lehetne fűtőanyagot venni. Ezért kezdtek hozzá a dúsításhoz, aminek első eredményeit 2006-ban jelentette be Mahmud Ahmadinedzsad akkori elnök. Irán addig a polgári célúnak tartott ötszázalékos dúsítás alatt maradt, amíg a teheráni kutató reaktor –amelyben rákos betegek kezeléséhez állítanak elő orvosi izotópokat – ki nem fogyott a 20 százalékos üzemanyagból. Ekkor szabályosan a NAÜ-höz fordult, de nem adtak el neki 20 százalékos dúsítottságú üzemanyagot.

Teherán csak ezt követően döntött úgy, hogy azt saját maga állítja elő. E technológiák, különösen az urándúsítás, kettős felhasználásúak – ugyanúgy alkalmasak katonai, mint polgári célra. Saját – békés célúnak mondott – nukleáris programot több arab állam is meghirdetett. Jelentős előrelépést ért el Jordánia és az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia a bejelentésen túl nem sokat tett.

Irán potenciális, Izrael viszont csöndes atomhatalom a térségben – vetettük közbe. – Először állítólag Golda Meir akkori kormányfő ismerte el Richard Nixon amerikai elnöknek, hogy országa atombombát fejlesztett ki, amely már bevethető volt az 1967-es arab–izraeli háború előtt – emlékeztetett N. Rózsa Erzsébet. Az akkori amerikai elnök, Richard Nixon – mint egyes források állítják – elfogadta a kész tényt, de az amerikai stratégiai támogatás feltételéül szabta a hallgatást. Izrael azóta sem csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez.