Mit és mikor tudtak meg - az amerikai Watergate-ügyből oly ismerős kérdést most európai politikusoknak teszik fel, azt feszegetvén, milyen információk birtokában támogatták az amerikaiak iraki inváziójának a megindítását. A brit kormány napokon belül dönt, hogy betekintést engedjen-e a dokumentumokba, amelyek rávilágíthatnak Tony Blair akkori kormányfő döntésének hátterére, Hollandiában pedig lényegében tény: lesz vizsgálat, ám Balkenende miniszterelnök ügyesen keveri a kártyákat, s legalább kilenc hónapnyi lélegzethez jutott. Mire bármi kiderülhet, már túl leszünk a júniusi európai parlamenti választáson, s talán az új bizottság tagjainak őszi kinevezésén is.

Manuel Barroso, a Európai Bizottság jelenlegi elnöke, és Tony Blair volt brit miniszterelnök 2007. júliusában, Brüsszelben

Az iraki háborút a legtöbb európai kormány támogatta, ám a közvélemény nem rokonszenvezett az amerikai akcióval, jórészt azért, mert Bush elnököt nem tartotta hiteles, meggyőző személyiségnek. A brit és holland vizsgálatnak így utólag talán nincs igazán nagy politikai jelentősége, ám a felmerült nevek európai elkötelezettsége miatt mégis új szempontok merülnek fel.

Ha az írek az idén népszavazáson áldásukat adnák a Lisszaboni Szerződésre, akkor Tony Blair jó eséllyel pályázhatna az elnöki posztra. Balkenende - mint arra a hétfői  holland Handelsbald is utalt - az Európai Bizottság elnöke szeretne lenni, ahonnan kiszorítaná a magát újra jelölő José Manuel Barrosót, aki egyébként Portugália kormányfője volt az iraki háború megindításakor és még találkozót is szervezett az Azori-szigeteken 2003. március 16-án, négy nappal a harci cselekmények nyitánya előtt - Blair, Bush és a spanyol Aznar bevonásával.

A NATO jelenlegi főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer a holland kereszténydemokrata kormány külügyminisztere volt, s az ő neve is felmerül uniós állásban: a spanyol európai külügyért, Javier Solanát válthatná megerősített diplomáciai vezetőként. Abban az esetben persze, ha Balkenende nem jár sikerrel Barroso menesztésében. Két holland nyilván nem kerülhet egyszerre uniós irányító tárcák élére. Francia részről mindazonáltal a minap erősítették meg, hogy támogatnák Blairt, miközben Brüsszelben az a hír terjed, hogy Párizs kezd kihátrálni Barroso mögül. Az ok nyilván nem Irak, hanem az, hogy a francia gazdaságélénkítési programokban az uniós versenyhatóság mindig talál valami kivetnivalót.

A pozíciókért a harc az európai közvélemény kizárásával folyik, az uniós polgárok a parlamenti képviselőket választják meg, akik aztán rábólintanak az európai hatalmak zárt ajtók mögött kötött alkujára. A hétfői Financial Times levelei között találni azonban a londoni King's College jogászprofesszoráét, Piet Eeckhoutét, aki erős végrehajtó testület (Bizottság) létrehozását sürgeti, azzal, hogy a két európai politikai vonulat, a néppárti és a szocialista nevezze meg jelöltjeit, akik folytassanak kampányt, s tegyék ki magukat a szavazók előtti közvetlen próbatételnek.