Hamid partnere azon homoszexuális iraki férfiak egyike, akik az elmúlt hónapokban a melegekre szó szerint vadászó iraki fegyveresek áldozataivá váltak.
A Human Rights Watch (HRW) nemzetközi jogvédő szervezetnek  a minap közzétett tanulmánya szerint Irakban a homoszexuálisok ellen elkövetett erőszak  2009 eleje óta  nagymértékben megnőtt. Legtöbbször feketébe öltözött, álarcos férfiak támadnak melegekre. Megesett, hogy egy áldozat halálát videóra vették, a felvételt pedig elküldték a családtagoknak. Volt, akit élve elégettek.

Olyanok is könnyedén erőszak vagy gyilkosságok áldozataivá válhatnak, akiknek hoszszú a hajuk, a megszokottnál szűkebb farmernadrágot vagy pólót hordanak, esetleg parfümöt használnak. Az utóbbi időben fegyveresek csaptak le több kávézóra is, amelyeket szívesen látogattak a melegek. Az erőszak nem korlátozódik Bagdadra: Kirkukban, Bászrában és Nadzsafban is jegyeztek fel támadásokat. A gyilkosságok számáról csak becslések vannak, egy iraki ENSZ-tisztviselő szerint azonban az év első hónapjaiban a halálos áldozatok száma a több százat is elérte.

Az iraki médiában különböző, eddig ismeretlen fegyveres csoportok vállaltak felelősséget a gyilkosságkért. A HRW által megkérdezett túlélők és szakértők többsége azonban úgy véli, hogy a radikális síita vallási vezető, Muktada al-Szadr irányítása alá tartozó Mahdi-milicisták követték el a kegyetlenségeket. A fegyveres csoport a 2007-es amerikai csapaterősítés után visszahúzódott, de most újra vissza akar térni a köztudatba, és saját népszerűségét akarja növelni a gyilkosságokkal. Úgy vélik, ezzel az erkölcstelenségtől tisztítják meg az iraki társadalmat.

A HRW jelentése szerint a gyilkosságok büntetlenül maradnak, mert az iraki rendőrség szemet huny felettük. Szemtanúk olyan esetekről is beszámolnak, amikor maga a rendőrség zaklatott homoszexuális férfiakat. Az egyik áldozat arról számolt be, hogy elrablása közben a közelben tartózkodó rendőrség még csak nem is reagált segélykiáltásaira.

Az iraki melegek különösen védtelenek a támadásokkal szemben. Társadalmi helyzetük nem engedi meg, hogy szoros, összetartó csoportot alkossanak, és így segítsék egymást. Családjukra sem számíthatnak: azoknak is menekülniük kellett, akik túlélték a támadást. A fegyveresek megjelenése a családjuk számára is nyilvánvalóvá tette, hogy melegek, és azonnal kitagadták őket.