A szociáldemokrata kormányfő és pártelnök székét többen is kinézték maguknak, mindenekelőtt Liviu Dragnea ügyvezető elnök, akit néhány hete még Victor Ponta „természetes” utódjaként emlegettek. Időközben Ponta elbukta az elnökválasztást, és maradt a helyén – az ambiciózus ügyvezető elnök viszont nem hajlandó lemondani a pártelnöki álmairól. Dragnea tisztújító kongresszus összehívását követelte, akárcsak Ion Iliescu tiszteletbeli elnök. Élesen bírálta Pontát Mircea Geoana korábbi pártelnök is. Utóbbi szívesen venne revánsot: miután 2009-ben elveszítette az elnökválasztást, éppen Ponta váltotta a Szociáldemokrata Párt (PSD) élén.

Ponta időhúzásra játszik, és kerüli a nyílt konfrontálódást. Dan Sova alelnökkel viszont megüzente, hogy kampányigazgatóként Liviu Dragnea a fő felelős a választási vereségért, ezért háttérbe kellene húzódnia. Ponta még a tisztújítást sem utasította el, sőt hangsúlyozta, hogy egy februárban–márciusban tartandó nagygyűlés megfelelő kerete lenne a higgadt értékelésnek. Riválisai ellenben ragaszkodnak hozzá, hogy a tisztújítást az év vége előtt ejtsék meg. A PSD állandó küldöttsége csütörtökre összehívott ülésén válik el, hogy melyik oldalnak van nagyobb támogatottsága.

Ponta visszahívása ellen szól, hogy ezzel nagy valószínűséggel véget érne a PSD kormányzása, hiszen Klaus Johannis a saját pártjából jelölne új miniszterelnököt. A Reutersnek adott keddi interjúban a megválasztott államfő jelezte, hogy amint lehet, megváltoztatja a parlamenti többséget. Akár jelzésértékű is lehet, hogy Johannis nem sokkal azelőtt mondta ezt, hogy az RMDSZ döntene a kormányzás folytatásáról. De akárhogy határoznak is a magyar politikusok, a Ponta-kormány sorsát nem ők döntik el. Erre utalt Gabriela Firea, a PSD szóvivője, amikor „kezdő politológus elemzésének” minősítette Johannis nyilatkozatát, hangsúlyozva, hogy a kormánynak szolid, 65 százalékos többsége van a parlamentben.

Johannis néhány napja még olyan utalásokat tett, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nem siet a kormányra lépéssel, hanem hagyja, hogy a szociáldemokrata miniszterelnök a szerinte elodázhatatlan adóemelésekkel „kitörje a nyakát”. Hangnemváltását máris többen bírálják, és úgy látják, hogy visszaüthet, ha a liberálisok a kormánypártok képviselőinek átcsábításával erőltetik ki a kormányváltást. Egyrészt a Johannis megválasztásában fontos szerepet játszó nyugatos fiatalok úgy értelmezhetik a gesztust, mint a balkáni politizálás folytatását. Másrészt egy felmérés szerint a lakosság kétharmada nem szeretne kormányváltást, mert nem akarja, hogy a hatalom egyetlen kézben összpontosuljon.

Vasile Dancu szociológus emlékeztetett: a liberális jelölt azt kérte a választóktól a kampányban, azért szavazzanak rá, hogy ne kerüljön minden hatalom Victor Ponta kezébe. Ezek után Johannis nehezen tudná megmagyarázni, hogy maga is totális hatalmat akar.

Az ellenzék legkorábban a februárban kezdődő parlamenti ülésszakban nyújthat be bizalmatlansági indítványt a kabinet ellen. Addig Victor Ponta meg is erősítheti a koalícióját, hacsak a pártja ki nem rántja alóla a széket. A kormányfő szerdán közölte, hogy miniszteri tárcát ajánlott a Liberális Reform Pártnak, amelyet a Nemzeti Liberális Pártból kivált képviselők alapítottak. Egyúttal olyan gesztusokat helyezett kilátásba, amelyek a társadalmi feszültség enyhítését célozzák. A kormány átalakításakor egy füst alatt karcsúsítja a kabinetet, és több népszerűtlen miniszterétől is megválik.